Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 12. szám - N. Horváth Béla: Az írástudók árulásai: Veres András: Kosztolányi Ady-komplexuma
Fekete }. József Misztérium és humor A tanulmányíró Szentkuthy Miklós „Ruhád lazán engedd neki a szélnek, s a hajad is legyen szalagtalan, szabad - Ez édes hanyagság jobban felkavar, mint a Művészet minden hitszegése." Ben Jonson1 Szentkuthy Miklós Múzsák testamentuma című tanulmánykötete2 több mint fél évszázad alatt, 1927 és 1983 közt írt elméleti munkáit, főként tanulmányait tárta az olvasó elé, a második kötetbe, a Varázskertbe3 a szerző hagyatékát gondozó Tompa Mária olyan tanulmányokat, kritikákat, könyvajánlásokat, emlékezéseket, szabadegyetemi előadásokat válogatott be, amelyek részben 1985 után keletkeztek, részben viszont korábban, eddig kötetbe nem kerültek, hanem folyóiratok közölték őket, vagy rádióműsorokban hangoztak el. A tanulmányok keletkezéstörténetéről tudni kell, hogy Szentkuthy 1948 és 1958 között teljes szilencium alatt állt, ez alatt az idő alatt tanulmány se jelenhetett meg tőle. Nem csupán hogy elúszott a várt egyetemi katedrája, hanem komoly egzisztenciális veszélyben érezte magát, ennek a maga körött mindent megfojtó légkörnek a lenyomatát felfedezhetjük a regényeiben, ám az előadásaiban, tanulmányaiban nyoma sincs, ott fölszabadultan és vidáman vezette végig a témáit. Ennek hozadéka, hogy a tanulmányok Szentkuthy legkönnyebben érthető művei, a tudás átadásának életes alakzatai. Úgy érdemes elolvasni ezeket a tanulmányokat, ha már előtte átböngésztünk néhány Szentkuthy-regényt. Azért, mert a regényekben felvetett kérdések egy részére ezekben a szövegekben találjuk meg a feleletet, egy-egy tanulmányrészlet beleillik a szerző szép- irodalmi alkotásainak körébe, sőt, egyes esszénovellái kimondottan szépirodalmi jellegű művek; itt világosodik meg az író által számtalanszor és megannyi formában hangoztatott huszadik századi irodalmi életmű egységének igénye. Szentkuthy nem csupán a formai egység mellett foglalt állást az életmű esetében, hanem az ideális műalkotást is egyetemesnek, összegzőnek képzelte el, amely magában foglalja a szerzőnek a léttel kapcsolatos teljes viszonyát, megtalálván ehhez az adekvát, elemző és szintetizáló kifejezési módot és tág, a mondandó és az alkotói képzelőerő által képlékenyé tett formát. Ebből eredően elveti a tematikai megkötéseket és a különböző tartalmi egységek mellé beidegződött beszédmódot. Az alkotás céljának az egyetemes műveltség teljes felhasználását tekinti a szerzői önkifejezés-igényén átszűrve, vagyis az intellektus eruptív (impulzív) és konstruktív művészi felhasználását. De mi is a műveltség? - teszi fel a kérdést a tanulmányíró. A választ az 1947-ben írt, Műveltség és irodalom című tanulmányában fogalmazta meg: „Történelemről, természetről, 1 Szentkuthy Miklós idézi Ben jonson című tanulmányában (1937). 2 Szentkuthy Miklós: Múzsák testamentuma. Magvető Kiadó, Budapest. 1985. 3 Szentkuthy Miklós: Varázskert. Tanulmányok, esszék, előadások. Hamvas Intézet, Budapest, 2012. 90
