Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 12. szám - N. Horváth Béla: Az írástudók árulásai: Veres András: Kosztolányi Ady-komplexuma
emberi és állati lélekről, művészetről és vallásról, egyáltalában egész világunkról a lehető legtöbb dolgot tudni és ismerni. "4 Gyanúsan egyszerű és kerek ez a definíció annak a gondolkodónak a tollából, aki a problémafelvetésnél az alapfogalmak matematikai szigorral történő meghatározását követeli, de ugyanakkor tudja, hogy az ilyen meghatározásokra éppen a nyelv a legalkalmatlanabb. Természetesen ez esetben sem áll meg ennél a szófukar megfogalmazásánál. Leglényegesebb meglátása, hogy a műveltséget, mint fogalmat, a legradikálisabban a földre kell szállítani az intellektuális szférából, mert csak így lehet igazi műveltség. Úgy kell rá tekinteni, mint a többi élettani jelenségre, mert nem tabu az intellektus, hanem az emberiség elemi java, és meg kell tanulni használni, alkalmazni és élvezni az emberi agy ezen funkcióját: azaz, hogy az egyén alkalmazni tudja ismereteit, ne maradjon a műveltség holt anyag, puszta gondolati lexikon. A Szentkuthy-esszék és -tanulmányok mindezek értelmében létfontosságú jelenségként kezelik a kultúrát és a műveltséget. A tízéves Mikes Kelemen Akadémia című rádió-előadásában5 Szentkuthy arról számolt be, hogy egy sor fiatal író, tudós, így jómaga is a fasizmus hatalomra jutásának és expanziójának idején egyfajta szellemi emigrációba vonult. Horváth Béla katolikus költő és Füsi József 1936-ban megalakította a Mikes Kelemen Akadémiát, amely a határozottan baloldali, modem gondolkodású írókat, irodalomtudósokat, történészeket, művészettörténészeket gyűjtötte egybe. A rövid életű, a háború alatt már nem működő Mikes Kelemen Akadémia tagjai voltak: Devecseri Gábor, Halász Gábor, Hevesi András, Horváth Tibor, Hunyady Sándor, Jankovich Ferenc, Jékely Zoltán, Képes Géza, Kerecsényi Dezső, Kolozsvári Grandpierre Emil, Márai Sándor, Sőtér István, Cs. Szabó László, Szerb Antal, Szentkuthy Miklós, Tolnai Gábor, Vas István, Weöres Sándor. A társaság az egyik legnagyobb szabású összejövetelét Szentkuthy Derék utcai lakásán rendezte meg, aminek emlékét az Orpheus-sorozat Cynthia című fejezete őrzi. Joggal érezték, hogy a szabad intelligencia üldöztetés áldozata lesz, és tiltakoztak, mert az úgynevezett művelt közép- osztályt olcsón megvásárolta magának a banális, műveletlen irodalom. Ezek a fiatalok nyelveket beszéltek, rengeteget olvastak, tanultak, meggyőződésük volt, hogy „az értelem nem ellensége a nagyköltészetnek''6, hiszen „az ún. bolondos vagy frivolnak látszó modern írók, a Giraudoux- és Joyce-fajta, épp azért bolondosak, mert végtelen tudással és lírai mélységekből nézik a számukra nagyon is komoly életet. "7 Ennélfogva szellemi céljuk volt az angolos nemtörődömség, meg a francia könnyedség és mozgékonyság ötvözése, amit Szentkuthy már 1931-ben megjelent Prae című regényében számtalan látószögből bemutatva európai színvonalon megfogalmazott. A művész saját művészetét gazdagítja a műveltséggel - és miként Szentkuthy megállapítja -, minél nagyobb műveltséggel rendelkezik, annál démonikusabban, eruptívabban és egyértelműbben támadja az intellektuális műveltséget, hogy visszaszorítsa az iránta megnyilvánuló fétis-tiszteletet. S gondoljunk csak vissza, mi más Szentkuthy szépírói tevékenységének summája, ha nem a haláltáncos, démoni hahota az európai műveltség felett? Mintha könyvek párosodásából született volna - írta a szerzőről Hamvas Béla -, és ha valóban így van, akkor ő volt az, aki elsőként tagadta meg szüleit. Mert bálványozta ugyan a könyveket és az intellektus minden más produktumát, de minden pillanatban kész volt végtelen szeretetéből fakadóan nemcsak szemberöhögni, de szembe is köpni azokat. Sznob ebből a szempontból Szentkuthy, mert nem képes élvezni a fél- és álműveltséget, de az intellektus iránti vak rajongást se. Olyan sznob, aki szerint „a műveltség döntő 4 Múzsák testamentuma, 83. 5 Holmi, 1992. január; Varázskert, 69-74. 6 Varázskert, 69. 7 uo. 70. 91
