Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2013 / 12. szám - Lázár Bence András: A rúzsért cserébe; Ádvent; Súlyos tájak: versek

11. A ködökről szóló dolgozat előhangja

A ködök nem egyformák, színük, állaguk, rejtelmeik is különböznek! Erre a falrengető felismerésre a széltoló a londoni ködben kóvályogva döbbent rá, huszonnégy évesen, felidézve a petrovszki, pétervári, moszkvai, vlagyimiri, párizsi, normandiai ködöket.

S csak ezután ismerhette meg a velencei, ravennai, firenzei, génuai, nizzai ködöket, nem is beszélve a szibériai tajgát elvarázsoló, zöldes-szürke ködről, amelyik teljesen különbözött a londoni csukaszürke, a Velencét foglyul ejtő ónos ködöktől. Elhatározta - felidézve a dalmát szigetvilág, Adriából születő azúr ködeit, ismerkedve a feketén hömpölygő washingtoni ködökkel, amelyek a Potomac folyóból keltek ki és győzedelmesen kerítették hatalmukba a rettegve ébredező várost —, hogy afféle testamentumként, halála előtt még megírja ontológiai, esztétikai és történeti értekezését a ködökről, hadd tanuljanak hálátlan utódai, már ha természetesen elolvassák dolgozatát. De sejtette, erre már csak azért sem fog sor kerülni, mert a ködökről szóló tanulmánya soha nem jelenik meg nyomtatásban a Szovjetunióban, s az is lehet ideje sem lesz megírni, előbb-utóbb foglyul ejti a sunyi, fekete köd, amellyel a földrész kiirtott indián őslakói átkozták meg a tülekvésnek kiépülő Amerikát, s útvesztőiből nem tér vissza soha, örökre ködben fog tévelyegni és vakító felismeréseit nem oszthatja meg senkivel.

12. A ravennai pínea ligetben

Eénára nézett, elfogta a szégyen, fények vilióztak árnyak sűrűjében a ravennai pínea liget, fojtó ónszürke ködökbe veszett.

Elnyelte a templomtornyokat, jajgatott, nevetett, sírt, káromkodott. Panaszolta véges a létezése, előbb-utóbb áttűnik a nemlétbe, ott várakozhat ugrásra készen, mert szét soha nem foszlik egészen,

Eljő ideje, még reménykedik,

43