Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2013 / 12. szám - Bogdán László: Vaszilij Bogdanov: A hiúság zsibvására

szörnyeteget, lesz mit meséljenek otthon a gyermekeknek s majd az unokáknak, s évtizedek múlva majd ők is elmesélhetik, hogy a nagyi megérintette az évszázad törteimét, akinek a fejét vették, felakasztották, agyonlövettek vagy a villamosszékben fejezte be dicstelen életét, s aki azért lett végképp hírneves, mert a halála előtti percekben letérdepelt és hangosan, jól hallhatóan elmondott három imát, a Miatyánkot, a Hiszekegyet és egy soha senki által nem ismert imát, ami a saját imája kellett hogy legyen bizonyára. A jelenlévők közül sokan állították, hogy meghatóbb szövege volt, mint az első kettőnek.

A most várakozók is hálát adhatnak agysejtjeik bölcsességének, hogy a tohonya testet rávették a hajnali felkelésre, lemondani egy ilyen bűneset tárgyalásának első perceiről igen nagy hiba lett volna, ahol szellemi élvezeteket osztanak, be kell állni a sorba, ezt ugyan nem írja elő sem az O- sem az Újtestamentum, ahogy arról sem esik szó sehol, hogy a szónak nem lehetnek kilátásai, ha operaénekesi karriert szeretne befutni, noha most és itt ők vették át a főszerepet, ahogy a kiszáradt törvényszéki bútorokban dolgoznak vadul, s ez azért hallatszik olyan nagyon, mert a csend behemót testével beterít mindent, a halotti csend üdvrivalgásnak tűnhetne emellett, ha volna süketnéma csend, akkor ez olyan, semmilyen csendhez sem hasonlítható, talán a középkorban lehetett ilyet tapasztalni, amikor a császár pisilni készült, s az udvar ott imádkozott körülötte, hogy sikerüljön a manőver, mert ilyenkor a császár kegyelemben részesített egy-két kötél általi halálra ítélt pernahajdert, akiket azért ítéltek halálra, mert megerőszakoltak egy apácát a kolostor udvarán, vagy azért kellett fiatalon lakolniuk, mert bizonyítást nyert, hogy varázslattal esőt fakasztottak néhány ártatlan bárányfelhőből, s a rettenetes zuhatag tönkretette a császárné virágoskertjét.

Ez a mostani vádlott megállt a bíró pulpitusa előtt.- Ne még! - kiáltott a bíróra, aki kinyitotta volna az eléje készített dossziét. - Te sejted, hogy mit fogsz olvasni az első oldal elé bekapcsolt cédulán, én biztosan tudom. Halál, uram, halál, ezt írta neked oda a Hatalom. Mert valaki mindig eldönti az ítéletet, mielőtt a tárgyalásra sor kerül. De te, akinek az értéke egy állandóan gennyező sebhely értékének felel meg, amely egy egészséget mímelő, rákos bőrbetegségben szenvedő emberi testen virít, ez a ti jogrendetek, amelynek te lelkes híve vagy, nem kényszerből lettél az, ami, hanem mert annyit érsz, mint egy örökösen haldokló testből kifarolt utolsó szellentés. Mihez hasonlítsalak, hogy végre megtudd, hogy minek tartanak az emberek, nem csak a vádlottak s hozzátartozóik, hanem mindenki, akinek valamelyes köze volt, van vagy lesz ehhez a jogrendhez, szóval a világ maga, cselédek és úriemberek, járókelők és parlamenti képviselők, bohócok, bölcsek és a postáskisasszony a sarki postahivatal pultja mögül, szülőanyák és hóhérok, az egyház, az iskola, a bölcsők készítői és a temetkezési vállalkozók, írók, költők, zenészek, képzőművészek, filozófusok és rabok, köztörvényesek és politikai foglyok, azaz mindenki, aki él és mozog. Nos, tudnod kell, tudja meg mindenki, hogy nem ismerek el világi bíróságot, amelynek joga lenne ítélkezni bűneim felett. Három évig egy pappal voltam egy cellába zárva, hívő lettem, képzeld, tudom a Tízparancsolatot, s ha volna még időm, be is tartanám. Én csak a mennyek törvényszéke által hozott határozatoknak tudom alávetni magam, mert kimondatott - ha olvastad volna a Bibliát, te

32