Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2013 / 12. szám - Bogdán László: Vaszilij Bogdanov: A hiúság zsibvására

Markó Béla

Ars poetica Velencében

Csupán a tenger festett körme ez, s ha ujjhegyéhez néha hozzáérek, mégis megérzem sós ízét a vérnek, mi itt hajszálerekben csörgedez,

és távol egyfolytában csak zuhog, s fülsiketítőn dübörög, miközben mérhetetlen ágyékából kiröppen egy-egy sirály, és apró jambusok

szökellnek s szétszakadnak, mint a hab, mert ott kint egyfolytában nyilának s csukódnak is hullámzó rései,

míg rám törnek szédítő illatok, és néhány verset tán még írhatok róla, de nem fogom megérteni.

Szerelem Velencében

A víz alatt még megtörténik minden, mert egy-egy ház itt csak vágott virág, vagy utazó, ki úti holmiját hozta csupán magával, s a kilincsen,

amely hazavezetne, szürke hínár, akár egy álarcosbálból maradt, réges-rég eltépett fátyoldarab, s bent semmi sincs, de új értelmet kínál

mindenkinek, és új történetet, már-már azt mondtam, hogy új életet, ha nem tudnám, hogy mint lakatlan kagyló,

28

csak annyit ér a múlt, s képzelheted kedved szerint, úgysem téged szeret: fent kőablak, s lent hullámzik a padló.