Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 12. szám - Bogdán László: Vaszilij Bogdanov: A hiúság zsibvására
Alkatrészek Pablo Picasso: Zöld háttér előtt ülő akt, 1946, falfesték fán, 165x147,5 cm, Picasso Múzeum, Antibes És arról sincs szó, hogy majd összeolvad később, hiszen már semmi sem egész, s a réseken a zöld mező befolyhat, de azzal is csak nő a repedés az alkatrészek közt, s ismét ragyog külön-külön a térd, a váll, az emlők, s nem illenek a lábak és karok egymásba, járnak-kelnek, mint a felhők a sima ég alatt, s hiába vár egy megnyílt ágyék, hogy kiáltanál s jajgatnál végre, mert egyetlen festmény csupán a menny, és rakosgathatod ide-oda a sok-sok darabot, hol látogató csak minden teremtmény. Egy test kitárva Pablo Picasso: Ulixes és a szirének, 1947, falfesték, grafit három tábla fibrocementen, 360x250 cm, Picasso Múzeum, Antibes Mert végül is mit tudhattál meg így, hogy nem engedted magad odaveszni, s hogy nem gyűrhet le téged soha semmi, ha lekötözve sírnak részeid, s vergődnek mind-mind, szörnyűségesen jajgat a fül, a szem, a kéz, az ágyék, de nem a mindent elárasztó vágyért könyörög egy sem, csak a végtelen zúgást szeretné befogadni végre, s nem érti, hogy ez nem az ő zenéje, hanem a tengeré, míg nem marad belőled más, csupán egy test kitárva, hol átjárhat a halál muzsikája, és mégsem teljesülsz be ezalatt.
