Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 12. szám - Bogdán László: Vaszilij Bogdanov: A hiúság zsibvására
Dobozi Eszter Mindenségedben... Megvan-e még az az erdei út, odalenn az az ösvény ? Megvan a tóra szökő árnyék valahol? Vagy amint szél támad fönt, s a Királyné szoknyáján fiit alá a partig. Várfokon éles fényben csattog a zászló. Hallod a hattyú-sziszt, a vizek s a sirály suhogását? Rég volt tájait tűnt évek vonulásainak hol rejtegeted, mondd! A festő ragyogása hová jut? Hol fészkelte magát be az égig s áfáidig özönlő? Képek képei ott szunnyadnak a kéreg alatt, bent, majd áttörnek az álommá szűrt képzetek árján. Hogy' tágul befelé, és hány fóldrésznyi világ él itt, ahogy ismétlődik Fent s odatúl! Hova térül- fordul, s mint hatol át - börtönfalon - isteni jelben? Mindenségedben hova lesz, ami volt, ami emlék? Rendszereidben Van winchestered? Eltűnő nyaraink hova lesznek? Alvó képei sétáinknak, mondd, hova férnek? Hol rögzül színek sokasága s a fény, amely eltölt még ma is árnyékos, besötétült ablakainkban állva. Ki őrzi zarándoklásait árva magunknak? Mint elnyűtt beteg unt, vén teste, levél rezeg a kőtömbre hajítva - Pilisszentlászlót hagyva el - ott fönt a hegyen. Emlékszem, milyen is volt, vére hogy' iszkolt zölden a sárgult főérben. S a reszketeg élet - hogy' tudod! - oly fáradtan bár, azt lükteti, hogy van még erejéből, sőt megsokszorozódva örömben, perdül, dalba fog a Pilis ódon mágusi csúcsán. Van még hely valamely fájlodban s rendszereidben? Végtelened befogadja-e fájó kincseimet majd? 27
