Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 12. szám - Tandori Dezső: Vokabuláré: versciklus
Semmi-jelhez jel. Vagy ehhez sem kell. Élő alak meg nem kap. Előzve szavát. Kél, szét, össze, át. Nem. Igen. S vékonyodott. Flangált. Meztelen. Szó-alak-sosem. S becsukta az ablakot. * * * Csak ily alakban. A mondhatatlan. Megvonagolhatatlan. Csak képzeletben. Annyi-se-lebben. Szem hánytam: nyitottam. Pontom behajtom. A bomló ajtón. Szál egyenese világ. Már háttal látom. Keményebb álom. Fürtjei lassú csigák. Vágyak egyikét. Mind idegenét. El nem éreti magát. * * * Mit már nem. Tehet: Azt már meg lehet. Képzelet-se. Lazítod. Mégse-élvezet. Megannyi volt-ok. Kéj át nem hoz teljeket. Kényeket. Holtok. Kéz. láb összefog. Mákok, diók, mogyorók. S ez megvolt mind-mind! A kert. Rend szerint. Ily rendje int. El. Tekint.
/
