Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 12. szám - Tandori Dezső: Vokabuláré: versciklus
Keveset írtam. Bíznék papírban ? El. Lebeg alkonypírban. Te drága-drága. Mennyi parázna. Hagynám. Mire. Felrázna. Elmék latolnak. Virrad új s új nap. Kétfelé elragadnak. Kellünk. S mi eltűnt? Szárnyak felettünk! Hű maradványnak, árnynak. Aki voltál csak. Nekem voltál. S hagyd. Neked voltam. S hagytam-e? Mi telt túl. Hitetlene? Csalatás mi járt vele. Mi hűségnek kétfelé?! Idő betelhet. Mérettelennek. Két végén végtelennek. Nagy végtelenség. Benne kis mezsgyék. Kenyeret szeletelnek. Nem mások között. Csak a várt idők. Nem várt idők. Kéretlen. Pont-közt-annyi-pont. Önmagára. Ront. Békéjén. Békételen. Várom az időt. Két rózsa között. A „Gertrude Stein-i” rózsa. A rózsa: nem más. Rózsa. Hasonlás. Bonyolultabb ne volna. Közbevetheted. Kétfelől leled. A rózsa akkor. Rózsa.
