Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 11. szám - KILENCVEN ÉVE SZÜLETETT KORMOS ISTVÁN - Bakonyi István: Puerto Rico-i írónk: Ferdinandy György: Mélyebbre
Bakonyi István Puerto Rico-i írónk Ferdinandy György: Mélyebbre Puerto Rico-i és miami magyar írónk immáron több mint egy évtizede „többlakiságban" él, hiszen az idő jó részét hazánkban és hazájában tölti. így egyre inkább jelen van a honi magyar irodalom életében, bár korábban sem zárkózott el úgy, ahogy pl. az általa bírált Márai Sándor tette annak idején. Szépprózája és dokumentatív írásai, 1956-ban gyökerező szellemisége fontos értékeink közé tartoznak. Új kötete vegyes műfajú. Bevezető írása, az Egy másik élet kisregény méretű elbeszélés, s ezt követi 13 novella, majd az Emlékszilánkok cím alá gyűjtött jegyzetek, tűnődések. A fikció és a dokumentatív jelleg tehát itt is egymás mellett van jelen, illetve gyakran a szépprózai darabokban is ötvöződik. Ötvöződik azért, mert Ferdinandy prózája továbbra is erőteljesen önéletrajzi jellegű, a saját pályájára épülő. Ennek jó példája az Egy másik élet, egyfajta sorsösszegzési igénnyel. A történet kissé kuszán kezdődik 1956 decemberének tragikus napjaiban. A zűrzavar és a levert forradalom miatt érzett kétségbeesés hű tükre ez a mű. Képzelt játék ugyanakkor, hiszen ennek a műnek a hőse itthon marad, szemben az író személyes döntésével. A képzelet játéka ez, igen reális mozzanatokban gazdagon. Sajátos időutazásban lehet része az olvasónak, s ebben segíti a gördülékeny stílus, az író lendülete és mesélőkedve. Az egészben van valami mozaikszerűség, és az apró részletek szorosan egymáshoz illenek. Olvashatunk a sors hányattatásairól, az 1956-ban sérült nemzedék illúzióvesztéséről. Megfogalmazódik a hiány nyomasztó élménye. Az elmagányosodás problémája a szétesett világban. Az önéletrajzi elemek a tizenhárom novellában is alakítják az író tollát. Szerves egységet képeznek, és új értékekkel gazdagítják az életművet. A helyszínek változatosak, szerte a világból valók, a történetek izgalmasak. Az egyes szám első személyű elbeszélés még intimebbé, emberközelibbé hozza őket. Például azokat a részleteket, amelyekben a fordulatos gyerekkorról ír, vagy éppen arról, hogy a Vöröskereszt által Belgiumba „átpaterolt" fiú miképpen élte meg a változásokat. Munkál ebben némi nosztalgia, akkor is, ha nem jellemzi a túlérzékenység. De pl. a Fácánosifiúk végén ezt olvassuk: „Megint elvesztettem valamit." Igen, az évek múlásával az ember veszteségei (is) gyűlnek - sugallja. Az is jellemző ezekre a művekre, hogy egy-egy emlékezetes figurát tömör lélekrajzban örökít meg Ferdinandy, ha nem is a novella műfaját fémjelző, „klasszikus" módon. Inkább egy-egy odavetett, találó mondattal, jelzővel. Vagy éppen egy jellemző cselekedettel. Ilyen miniportré a Csatári úr című írás névadójáé. A gyerekkorból jól ismert cipészmesteré, aki segít abban, hogy az apa dagadt lábára fölkerülhessen a cipő. A hétköznapi élet sok-sok eleme megjelenik ezekben a művekben. A Mariról tranziton pl. megmutatja a házasélet apró (?) bosszúságait, a női lélek és a bolondéria különös világát. Egy furcsa és kissé hézagos kapcsolat vázlatos rajza kerül elénk ezeken az oldalakon, a végén érzelmekben gazdag, keserédes kifejlettel. Másutt gyakori az érintkezés különféle sajtóműfajokkal. A Ferdinandy-novellisztika rokona a karcolatnak és a tárcának, ezeknek a régi, patinás világának. Mindez nem értékítélet, hanem puszta tényközlés. Nem emeli, de nem is rontja írásainak értékét. Mindenképpen egyéni hangjának fontos összetevője. Ily módon, ebben a tekintetben nincs is nagy különbség a kötet két fő fejezete között. Jól érzékelhető a kapcsolat a különféle szépirodalmi és sajtóműfajok között. A valósághoz fűződő viszonyban is, hiszen Ferdinandy György elhiteti az olvasóval, hogy minden színtiszta realitás. Ugyanakkor a találó kötet- és novellacím, a Mélyebbre is árulkodik arról a hajdani intelemről, ami valamikor elhangzott az író feladatáról: „Ásson mélyebbre!" A kötetcímadó mű tárgya az irodalom és 117
