Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 11. szám - KILENCVEN ÉVE SZÜLETETT KORMOS ISTVÁN - Balázs Géza: Pestiesen szólva: Az igazi pesti nyelv
Balázs Géza Pestiesen szólva Az igazi pesti nyelv Városi folklór Mi lenne a pesti, budapesti nyelv? Nyilván az a nyelv, amelyet a város sokfelől jött lakossága fejlesztett ki. Leginkább a városi folklór, vagy népszerűbb nevén az aszfaltköltészet nyelve. Milyen érdekes, hogy a városi népköltészetet az utcát eleinte csak városban borító, korszerű burkolatról, az aszfaltról (német Asphalt) nevezték el. Akárcsak az aszfaltbetyárt, a nagyvárosi, tolakodó, nőket utcán leszólító férfit. Valódi pesti nyelvnek, nyelvhasználati jelenségnek számít Scherz Ede egykori rádióbemondó gyűjteménye a rádió humoráról, Békés István pesti anekdotái, Erőss László elemzése a pesti viccről, Háy Ágnes városifolklór-szövegei vagy Balázs Géza graffitigyűjteménye a gödöllői helyiérdekű vasútról. Az antropológia másodelemzésnek tartja, amikor magasabb kulturális rétegből következtetünk egy alacsonyabbra. Biztosak vagyunk abban, hogy Karinthy Frigyes is nagyon sokat vett a városi folklórból - amelyre azután jócskán hatott is. A pesti életről és nyelvről sokat tudott Tersánszky Józsi Jenő, de Móricz Zsigmond is. Említendő Nagy Lajos Budapest nagykávéház című könyve, Németh Andor Egy foglalt páholy története című kulcsregénye. Ott van Esterházy Péter KMP-je (Kis magyar pornográfia) - tele városi anekdotával, Moldova György kőbányai nyelvhasználati jelenségekben bővelkedő élőnyelvi adatai, Mándy Iván megható, költői városi történetei a villamosokról, mosodákról, uram bocsá' nyilvános illemhelyekről és a Darling presszóról (a mai Csendessel, az egykori Fiume kávéházzal szemben, a Ferenczy utcában). Fejes Endre vallomása az „ezerszer áldott" nyolcadik kerületről, Temesi Ferenc regénytrilógiájának második és harmadik része: a Híd és Pest sokszor vérbő városi történetekkel is; Konrád György látogatója és városalapítója. A történetek jönnek a folklórból és tartanak vissza a folklórba. A szójátszó Budapest „A szójáték a legalantasabb szellemeskedés. Ez a száraz emberek humora." Kosztolányi Dezső 1910-ben írt cikkében nem éppen rokonszenvesen jellemzi a szójátékot. „A szójátszó ember lelke sivár, üres, taplós. Shakespeare, ha valakit nagyon megvet, szójátszóvá teszi [...] Kóros jelenség. Az elmegyógyintézetben a poliphrasia-ban szenvedők a legkitűnőbb szójátékokat faragják." De a fővárosi szójátszóknak fölmentést ad Kosztolányi: „Egy főváros életében és fejlődésében azonban már értékjelző a szójáték [...] Ez a tömeg olcsó és szegény szellemessége. A mob vinkóval mulat, ponyvaregényt olvas, gyenge olajnyomatokban gyönyörködik, a szentimentalizmusa egy malacbanda vinnyogásánál vagy egy verkli hangjánál csurran ki, humora pedig szójáték. Mindegyik nagyváros roppant sok szójátékot termel [...] A szójáték megszüli az ellenszójátékot. Mindez pedig villámgyorsan szétfut a kávéházakba, a mulatókba, a turfra, a magánlakásokba, az újságok útján a vidékre, s ott még egyszer felcsillan, Részletek A pesti nyelv című, hamarosan megjelenő könyvből 99
