Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 11. szám - KILENCVEN ÉVE SZÜLETETT KORMOS ISTVÁN - Szuromi Pál: Eleven heraldikák
Szuromi Pál Eleven heraldikák Aligha kétséges: egyre bonyolultabb, befoghatatlanabb világban élünk. A dolgok, a legkülönfélébb viszonylatok irdatlan tömkelegé úgyszólván a fejünkre nő. Lassan-lassan alig kapunk levegőt. Ennek dacára - netán pont ezért - valahogy elegünk lett az okoskodó értelmezésekből, magyarázkodásokból. Túl sok van belőlük, főként a politika területén. Holott az lenne a valóság normálisabb rendje, ha a jelenségek tetemes hányada többé- kevésbé magáért beszélne. Ha nem kellene annyi elemzés, közvetítés. Roskó Gábor szelíd, szellemes és szürreális rajzai között is egy ilyenféle biztonságérzet érinti meg az embert. Látjuk, nála az organikusan hajladozó növény- és állatformák ugyanúgy helyet kérnek maguknak, mint a tárgyi, technikai vagy emberi motívumok. Eldöntendő azonban: itt a természeti és mesterséges képelemek miként, mi végre szerveződnek önálló, karakteres művészi üzenetekké. Kár lenne tagadnom: nincsenek túlságosan egzakt, egyértelmű válaszaim. Amint a hagyományos műcímek is hiányoznak a kompozíciók alól. Mintha az alkotó némi fenntartással kezelné a sommás, végérvényesnek tűnő verbális jelzéseket. Inkább kigondol egy természetesebb, szokatlanabb megoldást, s amolyan személyes, töredékes és meditativ szófoszlányokkal látja el munkáit. Amikkel szinte betekintést ad paradox, relativisztikus gondolkodásmódjába. Mégis úgy tűnik: Roskó rajzművészete jórészt a historikus, realisztikus hagyományokból töltekezik. Nem elég a mitikus, keresztény és jelképes motívumok sokasága, de képei szerkezetét egyféle tudatosan tagolt, ikonikus mozgalmasság járja át. Akárha bizonyos modem heraldikai víziókat nézegetnénk. Szubjektív, korszerű heraldika? Igen, nem kell nekünk a reklámgrafika szélsőséges változatáig elmennünk, ha e kifejezési forma aktuális támpontjait keressük. A sűrített, jelszerű és asszociálós képszervezés tudniillik kezdettől fogva jelen van a modem törekvésekben. Mi több: az ornamentikás, iniciálés kiképzések majdhogynem egyidősek az egyetemes tárgykultúrával. Innen is látjuk: Roskó Gábor szemléletében a historikus és korszerű értékek valami nehezen szétbontható, termékeny egységet alkotnak. Hol kiegészitik, redukálják vagy épp meghatványozzák egymást. E stilizált, látomásos művek azért így sem tekinthetők egyszerű síkdekorációnak. Dehogy. Mert a művész számára a tematikai, tartalmi mozzanatok éppúgy becsesek, mint az autentikus, változatos formai és stiláris megoldások. A szakmai értékelések időnként „progresszív konzervativizmussal" illetik ezt a szemléletet. Nem is alaptalanul. A sokoldalú, kerámiával meg zenével is foglalkozó Roskó egyébként a főváros kő- és embertömegében éldegél. Csak neki a nomád nyugalmú, természet közeli helységek jelentenek érdemi megváltást. Jelenlegi rajzsorozata is világosan elárulja: számára a növények, a fák, a távlatosabb térségek voltaképp a létezés alapvető fundamentumát képviselik. Nem véletlen hát, ha tusvízióin időnként életfaszerű képződményeket észlelhetünk. Körülöttük pedig különféle léptékű, irányú halak, madarak vagy kígyók nyüzsögnek, nem is szólva 88
