Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2013 / 11. szám - KILENCVEN ÉVE SZÜLETETT KORMOS ISTVÁN - Pomogáts Béla: Fogyatkozó nemzedék

kusnak tekinthető gondolatokra épült, minthogy olyan gondolkodók szellemiségét vallotta magáénak, mint amilyen Illyés Gyula, Németh László, Kodolányi János, Féja Géza, Cs. Szabó László, Szabó Zoltán, általánosságban a népi írómozgalom tudós egyéniségei voltak. Tőle is csupán egyetlen, mintegy a tudósi „ars litterariát" megfogalmazó gondolatot idézek ide, ez a munkája Nemzettudat a mai magyar irodalomban címmel előadásként hangzott el az Észak-Amerikában tevékenykedő Magyar Baráti Közösség 1987 augusztusában rendezett Lake Hope-i találkozóján. (Magam több alkalommal jártam ezeken a találkozókon, tudom, hogy Görömbei András előadása ott a szíveket nyitotta meg.)

Nos, a szöveg a következő gondolattal indul: „Bár újabban Magyarországon is sokszor halljuk, hogy az irodalom öncélú, oka és értelme önmagában van, foglalkozzon a maga dolgaival, ne törődjék a társadalom boldogulásának ügyeivel, mégsem hiszem, hogy van irodalmon kívüli gond. Az irodalom önkifejezés, az egyéné és a közösségé. Ha az író benne él a maga korában, ha nyitott lélekkel s érzékeny szívvel figyeli az emberi lét alakulását a huszadik század végén, akkor önkifejezése aligha választható el szűkebb közösségének, nemzetének történelmi jelenlététől, esélyeinek és gondjainak mérlegelésétől. Az irodalomból tehát kiolvasható a nemzet önszemlélete. Ha a mai magyar irodalomban megnyilatkozó nemzettudatot akarjuk fóltérképezni, akkor természetes, hogy a nézőpontunk elsősorban szociológiai, és nem esztétikai. Mégis akkor járunk el helyesen, ha az esztétikailag értékes művek szociológiai üzenetére figyelünk, mert ezek informatív értéke a művészet egyetemes értékeivel összefonódik, így általánosabb értelmet nyer: egyetemesen fontos emberi ügyek művészi kifejezésévé emelkedik."

A nemzet és az irodalom fogalmának és történetének összekapcsolása irodalmi gondolkodásunk teremtő hagyományai közé tartozik, ezt a hagyományt követte Görömbei András is műveiben. Tudósi pályája nem könnyen indult, minthogy ideológiai és politikai érdekekkel került szembe, és eszményeinek, tudósi moráljának érvényesítéséért mindig meg kellett küzdenie. Ez a küzdelem is példamutató volt, minthogy Görömbei, miközben a „nemzet tanárának" nem könnyű szerepét vállalva emelte magasra az irodalom közösségi küldetésének eszményeit, sohasem mondott le az esztétikai igényességről. Azért is kell ezt hangsúlyoznom, mert, ahogy tapasztalom, a magyar irodalomértelmezés manapság mintha ismét engedne a politikai prioritásoknak, különben mindkét mára kialakult táborban, mindkét oldalon. Pedig a nemzeti irodalomértelmezés, miként ezt Toldy Ferenc, Horváth János, Komlós Aladár, Keresztury Dezső, Sőtér István, Barta János, Klaniczay Tibor - és Görömbei András munkássága is példázza, mindig egyformán kötelességének tudta a nemzeti szellem ápolását és az európai igények, az európai szellemiség érvényesítését. Görömbei András korai és fájdalmas távozásával ennek a hagyományos összefogó és egyetemességre törekvő igényességnek az érvényesítésében maradt üresen egy fontos poszt és szerep.

87