Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 11. szám - Illyés Gyula: Pillanatfelvétel; ***; Szülőföld; Széltől szítva; Pillanatok kérdése; Ami még marasztalna; Kannibálok; A sötét világossága; Az esők dolga
A sötét világossága Éjszaka, fektünkben növünk mi is, a búzaszál is, de a kalászban a mag, a borban a szesz, az elmében a téboly vagy a föladat megoldása is. Ahogy éjszakánként a kenyeret, úgy gyúrja az éjszaka szájunk számára a talaj teknőjében a krumpli gumót, ott keveri finomra már mind az ízeket és kalóriákat, melyeket aztán majd a gyökerek szakácsláb- rohanásával, az ágak pincér-karlendületével tányérunkra juttat. A fény csiszol, a sötét mér, súlyt akár, a szívben, a tervekben. Veszekvés vagy szeretkezés után hogyan aludtad ki magad valaki mellett, az éjszakának ez a vizsgáló és gyógyító fénye napvilágnál, és - sugárnál jobban átvilágít téged is, őt is, testestül-lelkestül heted-iziglen. Az esők dolga Van hirtelen eső, amely egyáltalán nem fölülről, hanem oldalról jön, rándul szinte elénk, mint egy toló-függöny, csipkés persze, „azsúros", világos. Az ilyen esőnek semmi köze az éghez. A szomszéd faluból érkezik az aratás, a sarjúkaszálás, a tarlószántás vagy éppenséggel a szüret szagával. Vagyis oly pontos és fontos hírekkel, hogy méltán várható: lesz olyan, amely majd egy eljegyzésnek, egy féltékenységi bicskázásnak, egy sikeres disznóölésnek, sőt az erdőőr kislánya érzelem-váltásának gyors újdonságával szalad végig az utcán. Vannak ilyen hírszolgálatú szelek is, de, a megbízhatóbbak mégis az esők. Érkezésük-távozásuk rendszerint és aránylag rövid ideje alatt tanácsos nem csak tüdőnkbe jó levegő kortyokat hörpinteni, hanem szívünkkel és elménkkel is jó érzéseket ki-belélekzeni, mert hisz a következő faluban már rólunk is referálhatnak. Illyés Gyula huszonévesen, Párizsban írt először prózaverset, szürrealista korszakában. Ezek közül néhány megjelent: például az Atmoszféra a bécsi Mában 1924-ben, vagy a Hajnali fény a Dokumentumban, 1927-ben. Ebből a korai korszakból választottam ki két kiadatlant, az egyik, a Pillanatfelvétel című, kézírásban maradt fönn, de az 1923-as évszámmal és apám aláírásával (még mint Illés Gyula); a másik egy francia klaviatúrájú írógépen letisztázott vers, nincs címe, és feltételezem, hogy közvetlenül apám hazautazása utáni, tehát 1926-os, 1927-es lehet. A korai prózaversek után Illyés Gyulát sok évig egészen másfajta verselés foglalkoztatta. A hatvanas években azonban gyakrabban utazott Párizsba, és sokkal szorosabb lehetett a kapcsolata a francia költőkkel is, ennek következtében, valamint akkor a szürrealizmus felé irányuló figyelem hatására - és bizonyára visz- szaemlékezve hajdani prózaverseire is - újra visszatért ehhez a költői eszközhöz. A Dőlt vitorla (1965), a Fekete-fehér (1968), sőt még a Minden lehet (1973) köteteiben sok prózaverset közölt, és némelyikben olyan kemény társadalmi és történelmi igazságokat mondott ki, (például az Alkonyatbán, a Lemez-zene közben, az Elnyelt nép vagy a Sikeres erőfeszítés címűekben), amelyeket közönséges prózában 5
