Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 11. szám - Illyés Gyula: Pillanatfelvétel; ***; Szülőföld; Széltől szítva; Pillanatok kérdése; Ami még marasztalna; Kannibálok; A sötét világossága; Az esők dolga
nem tudott volna közölni, és amelyeknek kifejezésére a szürrealista nemzedékeknek - sem a húszas években, sem a hatvanas évek neo-szürrealizmusában - nem volt figyelme. Ahogy a mellékelt versekből is látszik, óriási a különbség a húszas évek és a hatvanas évek prózaversei között. A koraiak igyekeznek a tiszta szürrealizmus doktrínája szerint az álomszerűség nehezen kibogozható szálain haladni, míg a hatvanas évek derekán írt versek nemcsak egy érett, és a kötött verselésen kiforrt költő ragyogó teljesítményei, olyan művészé, aki mesterségében mindent meg tud oldani, hanem egy élet tapasztalatát is hordozzák. Erőteljes, kibontakozott egyéniséget látunk a versekben, aki személyiségének és közösségének kemény próbáin ment át, és szembenéz a halál közeledtével is. A most küldött verseknek csak a hátterét sötétíti el a közép-európai történelem árnya, ellentétben a hatvanas-hetvenes években kötetben közölt többi vers egy részével, és néhány, még továbbra is kiadatlannal. Apámat ebben az időben egyre jobban foglalkoztatta az ország anyagi és szellemi pusztulásának a fenyegetése: ezeket a szomorú hangú verseket azonban most nem szeretném az olvasó elé tenni. Illyés Mária 6
