Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 11. szám - Illyés Gyula: Pillanatfelvétel; ***; Szülőföld; Széltől szítva; Pillanatok kérdése; Ami még marasztalna; Kannibálok; A sötét világossága; Az esők dolga
Illyés Gyula Pillanatfelvétel A töltés mellett sorakozó fák sűrű levelei közé beomlik az iszapos füst. Arcod emléke homlokom tömött növényei közé. Fuldokló nádas. Mindez azonban csak egy percig tartott. Kihajoltam a vonatablakon, mely olyan volt, mint egy tenger alatt sikló torpedó. Hova úszik a hajó, föl fog szállni? A fólkavart víz, a füst kócozza a leveleket, mik kellemetlenül hajtogatják jobbra-balra ágaikat. Néztem a kínlódást, mikor a tőr belehullott a szívembe. Senki sem tudta volna akkor megkülönböztetni a valóságot a meghalt mozdulatok léikéitől: a töltés mellett ömlött a víz-színű füst, a fólkavart tengervíz átfolyt áfákon, életem keserű mocsarában vergődő szívemben égett arcod tőre, mint szemeimben az emlékezés égető korma. 1923 *** A Váci-út fakadó tölgyei alatt, ó április, ezen a napfényes reggelen kifakadó szívem. Vérem árama ez a színes kacagás az iskolás lányok felett. Zászlók lobognak, hallom mögöttem seregeim lábdobogását. Hű maradtam hozzád. Hű maradtam hozzád, tejüveg- homlokú halott, keményfából faragott katafalkon mosolyogva fekvő. Kedvünk ragyog az apró levelek közt az ébredő levegőben, a reggeli levegőben, mely friss, mint egy pohár víz. (1926-1927?) Szülőföld A ragyogó, lármás kirakodó vásárból, kiértem a sík, forró délutánból, hol rezek sugároztak, ostorok pattogtak, s az utak állandóan égtek. Legérthetőbbek, - legemberibbek - még az ökrök voltak, ahogy kilóméternyi távolságból is ki-kicserélték leverő megjegyzéseiket a létről. De végül is kiértem, végre lomb-szag, hűvösség, csönd! Az árnyékok ugyanis áfák és növények alá húzódtak, ügyesen fólkúsztak rajtuk, majd velük együtt nyúlani kezdtek s így azok igenis az égig nőttek. Ez volt a kora est: az üdítő liget, aztán - ahogy fólfrissülten egyre beljebb siettem benne - az útvesztő őserdő. Soha több reményt, soha több rettegést. Soha több álomképet a - valóságról. Soha több szabadságot, soha reménytelenebb - óriásibb - börtönt. Soha több múltat, soha több jövőt. 3
