Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 10. szám - Novák László Ferenc: Pálinka vagy égettbor?
„Varga János egy Hordo Kecskeméti Borbul, 7 2/4 Akobul hozott bé" 27 forint 61 Vá dénár összeget, megjegyezve, hogy „120. Ittzét belőlle égetbornak főzték ki, mert nem jó volt".102 Az 1720-as évektől már pálinka néven ismeretes az égetett szeszes ital. Például 1723- ban Barta Györgyné és Túri Mihályné „Palyinka árulásért" fizetett 1 forint 25 dénár, illetve 1 forintot a város pénztárába. A „Reditus ex Cremato" már a pálinka kimérésére vonatkozik: „Sirosné hozott be" 34 alkalommal kimért pálinkáért pénzt, Boszáne hozott be" 23, Bancsi Ferencné 27, Bencze Mihályné 6, Székely Jánosné 8, Rus Andrásné, Komjáti Ferencné és Eördög Mihályné 1-1 alkalommal, összesen 152 forint 26 dénár hasznot könyveltek el. A város rendre vásárolt a piacról és magánosoktól kisebb-nagyobb mennyiségű pálinkát: „Palyinkaért adtam f. 6.", „Palyinkaért 12" forintot, „4 Csetses Palyinkanak Üvegekért" 75 dénárt, valamint 1 akó (56 1) „Sarga Palyinkat" 10 forint 60 dénárért.103 A sárgapálinka - az ürmöshöz hasonlóan - specialitás lehetett. A város pénzügyi elszámolásában fontos tételnek számított az égettbor vagy pálinka, amelyet továbbra is helyben főzték, hiszen a vásárolt és dézsmabor mennyiségéből sok seprő keletkezett. Példaként említjük az 1741/42-es esztendőt. Ebben a hivatali esztendőben104 a város kocsmáin, a vendégfogadóban s a város megbízásából kiméréssel foglalkozó cívis polgárok által kimért bor mennyisége 1874 V4 akó (kb. 1050 hl) volt. Ebből a visszamaradt seprő mennyisége 5715 icce (kb 52 hl).105 Egy évtized alatt megduplázódott a borforgalom. A város kocsmáiban, borkimérésein 1775. április 25. és 1776. április 23. között 3579 % akó (kb. 2004 hl), körösi gazdáktól vásárolt és dézsmaként beszolgáltatott bort értékesítettek. A seprő belőle 14 319 icce maradt (kb. 130 hl).106 Ebből főzték az égettbort, az új nevén pálinkát, amely eladásra, illetve iccénkénti kimérésre került. A város továbbra is üzemeltetett szeszfőzdét. A berendezésnek még továbbra is a régi nevét használták. Ismeretes, hogy 1741. május 23-án „Hoffer András Úr egy égetbor főző csövét csináltatván", amelynek költsége 1 forint és 10 dénár volt.107 Egy évtized múltán már eltűnt az égettbor terminológia: 1751. május 9-én „Kecskeméti vásárbul hozattam Vásár biró Fenyes Uram által egy Pálinka főző Üstöt 14. forinton és 50. Pénzen, de mivel az Ócská[na]k' = is az ára ment 5 forintra 25. pénzre, tehát nem ment több reá, hanem f 9„ 25." - jegyezte fel a számadást végző tanácsi hivatalnok.108 A város perceptora 1775. május 10-én is arról adott számadást, hogy „Kecskeméten vettem egy Pálinka főző üstöt" 12 forint és 16 dénár értékben.109 A szeszfőzéssel a városi tanács továbbra is megbízott embereket. A számadáskönyv bizonysága szerint 1751. április 23-án, az új gazdasági esztendő kezdetén, a város kályháinak, tűzhelyeinek fűtőjét és a szeszfőzőt is felfogadták: „Szurok és Borsodi Pálinka főző két - Kankójáért Szántai Istvánnak fizettem f 2,26".110 „Pálinka főző Babát István" 1767102 PMLNkV SZK 1741/42. nov. 13. 103 PML NkV SZK 1723/24. 22., 268., 54., 56., 62. pag. 104 A XVIII. közepéig, 1756-ig, a főbíróválasztás és tisztviselők választása Szent György napján (április 24.) történt, egyéves időtartamra, 1757-től a mezőgazdasági esztendő bevégződésével, a Dömötör-napi (október 26.) vásár után, Mindenszentek napján, november 1-jén. NOVÁK László, 1994. 331. 105 PML NkV SZK 1741/42. 106 PML NkV SZK 1775/76. 107 PML NkV SZK 1741/42. 108 PML NkV SZK 1741/42. 109 PML NkV SZK 1775/76. 110 PML NkV SZK 1741/42. 95
