Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 10. szám - Novák László Ferenc: Pálinka vagy égettbor?
foglalkozásokhoz (pl. Varga, Fazekas, Szűcs, Kovács, Takács, Szíjgyártó, Szappanos stb.) hasonlóan. Az 1695/6. évi adóösszeírásban szerepel az I. tizedben lakos „Eget boros György", aki 9 forint adót fizetett.87 Ennek az embernek a valódi neve Német György volt, aki a város égettborát árusította, s ezért kapta az „Eget boros" ragadványnevet. „Nemet György Eget borarulasra való Conventioja Tall. 15. az bolt beretis hozza tudván" - jegyezte fel 1695-ben a város számadását könyvelő perceptor.88 Az 1700/1701. évi adókönyvben már „Égettboros" és „Boros" János nevű adózó cívis is szerepel (1755-ben „Boros Tóth" András). Az 1715/16. éviben „Égettboros" István, 1745/46-ban „Égettboros Tóth" János, az 1800/1801. éviben „Égettboros" István és „Boros" Mihály.89 Az „Égettboros" név a foglalkozás átalakulásával kiveszett a névadásból. Ebben közrejátszhatott az égettbort felváltó pálinka térhódítása, amelynek főzésével a körösi gazdák is foglalkoztak. Ennek okát az égettbort felváltó pálinka nevű égetett szeszes ital főzésében kereshetjük. Ez a funkcióváltozás visszavezethető a XVII. század végére. A „pálinka" név a XVII. század végén bukkan fel. Az 1691. évi számadáskönyvben az adózok sorában szerepel „Tott György Pálinkás" 15 forint adófizetéssel. Tehát Tott György - bizonyára valamilyen rokonsági kapcsolatban állhatott az égettborfőzéssel is foglalkozó, 1682-ben ismeretes sajtnyomó Thot Andrással - ragadványneve volt a „Pálinkás", utalva arra, hogy annak készítésével, pálinkafőzéssel foglalkozott. Ettől az időszaktól terjedhetett el a „pálinka" név használata Nagykőrösön. Míg 1691-ben égettborfőző üstöt vásárolt a körösi tanács embere, ami azt jelentette, hogy főzették még a tömény szeszt, ugyanakkor 1692-ben már azt jegyezték fel a város kiadásai között, hogy „Palinkat vettünk" 2 poltura értékben.90 A piacon vásárolt kis mennyiségű pálinkát nem helyben főzték, hanem idehozták - pl. Rimaszombatból - értékesíteni. Az „égettbor" és a „pálinka" név keveredik a XVIII. század legelején. Hogy miből készült az égettbor, köztudott volt, de nem állapítható meg, hogy a pálinka miből készült. Ebben az időszakban már hoztak távoli helyekről pálinkát Nagykőrösre. 1698. május 7-én „Egy R. Szombati ember árulván palyinkat", mivel ez tiltott volt, 34 poltura büntetést fizetett a tanácsnak 91 A számadó második bíró feljegyezte 1699-ben: „Komaromi Aszszonytúl vettünk Aqvavitat f 22. Ürmös Palyinka nyeressege Tall 3 pol 43 d 2." Ugyanakkor a „Proventus ex Cremato" jegyzék „egett borbúi" 60 tallér 41 poltura és 2 dénár hasznot könyvelt el.92 A következendő esztendőkben már rendszeresen említésre kerül a pálinka a számadáskönyvekben. 1707-ben „Elsőben percipialtam die 2 May égetborbol Tall 2. p 46", „Die 31 May Tatar András Pálinkáján jött Tall. 152 p 28.", „Die 22 9ber egetborbul jött p 45„ 1.", „Die 21 Marty 1708 egetborbol p 20„ 2" - számolt el a város embere. Ugyanebben az esztendőben a „Proventus de Pálinka" kimutatás neve alatt regisztrálták: „Die 29 7br Egetborbul adott Gimes István 11 máriást", „Adott el Kis Biro Úr Die 20 Febr Egetbort polt 22„ 2. Item polt. 15", „Summa Reditus ex alba Prunie ad duem usq. 13 Apr 1708 Talle 213 Polt 24„ den 1". Tehát jelentős bevétel gyarapította a pálinkának is nevezett égettbor a város pénztárát.93 87 PML NkV 1695/96. 61. 88 PML NkV SZK 1695/96.185. pag. 89 PML NkV Tan. Regestrum Census Annualis. 1700/01-1800/01. 90 PML NkV SZK 1692/93. 60. pag. 91 PML NkV SZK 1698/99. 20. pag. 92 PML NkV SZK 1699/1700. 35-36. pag. 93 PML NkV SZK 1707/08 (1705/09). 134. pag. 93
