Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2013 / 10. szám - Kántor Lajos: F – elszámolás

Ahogy József Attila a Berek Kati lemezén, Ady a Latinovitsén - Nagy László egy korabeli Sebő-lemezen, megzenésítve vált sokszor hallgatott, meghallott élményükké:

Te szivárvány-szemöldökű,

Napvilág lánya, lángölű,

Dárdának gyémánt-köszörű,

Gyönyörűm, te segíts engem!

Te fülemülék pásztora,

Sugarak déli lantosa,

Legelső márvány-palota,

Gyönyörűm, te segíts engem!

És tovább (a „Harctéri sebek doktoráéval), az újraolvasó nemegyszer közvetlen kérésként, reményként hallgathatta:

Iszonyattól, ha szédülök,

Ha a pimaszság rámdönög,

Önmagámmal ha küzködök,

Gyönyörűm, te segíts engem!

Rá kellene keresnie Erzsébet könyvtárrészében valamelyik saját könyvére, épp Nagy László-sorokkal, kéréssel ajánlotta neki (egyfajta levél a hitveshez?), házasságuk nehezebb pillanatában. Egy (két) hosszú élet során nem mindig sikerül tettekkel bizonyítani a szeretetet. Költők szava néha segít.

99.

Visszatérve a lányregényhez, vagyis az F-levelekhez, János jelenéseivel: 1990 tavaszán befejeződik a történet. Illetve, hogy mi a folytatása, azt az újraolvasónak nincs honnan tudnia. Szociológusnak, pszichológusnak, társadalomtörténésznek ajánlhatná ezt a 20. század végi sors- és korképet; s ha megpróbálnák továbbgondolni egy Erdélyből kitántorgó (?) ifjú tanárnőnek és a bizonyára megszületett gyermekének az életét, netán újabb határátlépésekkel, egyetemista (fiatal értelmiségi?) korban - a legújabb kori magyar história már-már teljességéhez juthatnának közelebb. A többre vagy éppen sokra hivatott levélíró személyiségalakulásának következő évtizedei, a diktatúra és egy „forradalom" utáni időszakban (az otthonról hozott súlyos batyuval) - nem kevésbé tanulságosak lehetnének.

Feltételezésekbe azonban nem bocsátkozik a levélolvasó.

100.

Ami megfogható, amit nyomtatott formában dokumentálni lehet: ennek a szabálytalan könyvnek a másik alkotóeleme, a lányregényt széttördelő, valamelyes háttér-információkat adó cetlik sorsa. 1988 szeptemberében, a Korunk „íróasztal"

73