Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2013 / 10. szám - Kántor Lajos: F – elszámolás

98.

Üres az őszi éjszaka.

Mindenki bírja egymaga!

Áfák hidegen, kereken, a mókus bennük melegen.

Én úgy, hogy emlékszem nagyon, hogy itt feküdtél ágyamon.

(Lászlóffy Aladár)

Fekszik az elmagányosodott ágyon, szemközt vele, a polc fölött egy portré, a polcon apró emléktárgyak, közös utazások tárgyi emlékei közt egy könyv: Szeretni tehozzád szegődtem. A könyv belső címlapján saját írásával az ajánlás: „...s ha így történt, jó volna ezt az elszegődést tartani, valóban szeretetben." Dátum: „1962. dec. 21. (házasságunk kilencedik fordulóján)".

A köteteimbe került egy sornál sokkal többet talál keresés közben, a kerek negyven év múltán. A 200 magyar szerelmes vers visszaviszi elsőéves szemináriumi dolgozatához, Balassi Bálinthoz és a pontosan félszázaddal később, 2004 októberében a finnországi egyetemi városban, Jyväskyläben róla tartott előadásához (Balassi élete Erdélyben). A két dátum között pedig az újraolvasó, újraélőként, lényegében kifejezhetetlen helyzeteket idéz fel. Hervay Gizi verssorai ma kegyetlenebbek, mint amikor még együtt olvashatta férj és feleség a Mikes Kelemen utca 15.-ben:

Fehér a magány, mint az ing.

Fehér az ing, fehér a halál.

Csak az él, ki társra talál.

Régi, megismételhetetlen találkozások, tisztelgésnél többet jelentő látogatások, baráti együttlétek tették élővé, személyessé a verseket; Illyés Gyula, Horváth Imre, Nagy László, Kormos István, Székely János, Páskándi Géza, Lászlóffy Aladár, Szilágyi Domokos számukra nem csupán neves szereplői voltak a Farkas Árpád összeállította antológiának. Természetesen Szabédi László sem, például a Csillogj, Margitka szemrehányó költői vallomásával:

Miért kívánsz fordított vallomást?

Miért vallatsz, hogy szerettem-e mást rajtad kívül, s mennyire szerettem, míg kezed, birtokul, kezembe vettem?

Ne vallass, ne gondolt áss a régi szeretőkre; ami nincs, nem is volt az, megsemmisült örökre.

72