Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2013 / 10. szám - Kántor Lajos: F – elszámolás

sosem tapasztalsz meg. Az első két nap nem voltunk csak a háziak s én. A hirte­len felmelegedés hatására a szemem láttára borult virágba a meggyfa, nyílott ki a tulipán, hajtott ki a fű, olyan madárhang vett körül, hogy a legszebb zene sem nyújthat annyi örömöt. Késő éjszakáig kint dolgoztunk a méhekkel, a kaptárakat elő kellett készíteni. Este kényelmesebb volt körülöttük dolgozni. Az egyik nap arcon csókolt egy méhecske, feldagadt a fél arcom szépen, de még ezt sem tud­tam fájdalomnak nevezni. Fölöslegesen nem szoktam áradozni, de ez a közvet­lenség, ami emberi megnyilvánulásainkra is rákényszerített, szinte észrevétlenül, egy kiegyensúlyozottságot, közvetlenebb, egyszerűbb egymáshoz viszonyulást, nagyfokú kifinomultságot, érzékenységet - nagyon szép volt. Éreztem, hogy a zsigereimet, az érzékszerveimet bizsergeti a napközben fújó szellőcske, ahogy a háziak kisfia mondta, vagy az esti vagy kora reggeli nedvesség. A fákkal, virá­gokkal, madarakkal, méhekkel ébredni, úgy hiszem, a legszebb szeretkezéssel felér. Csak borvíz van a környéken, édesvízért elég messzire kellett menni, bor­vízben fürödtünk, mosakodtunk. Az emberben önkéntelenül felmerül a kérdés, miért nem lehet ezeket az érzé­seket állandósítani. Hazafelé jövet rémálmaim voltak. Amíg ott voltam, nem is álmodtam. A vonaton elaludtam, s szörnyű dolgokat produkált a tudatalattim. Nem tudok megbékülni a gondolattal, hogy ha jól belegondolok, épp annyit nyerhettem a könyvekkel, szellemi élményekkel, mint amennyit veszítettem eset­leg. Mindenesetre az elkövetkezőkben sokkal tudatosabban kell törekednem arra, hogy a gyerekkorom pozitív élményeit (ami a közvetlen természethez kapcsol) beépítsem a mindennapokba, állandósítsam a mostani létformámba. 76. Nem tudatosult bennem eddig, hogy hány ember kínlódik amiatt, hogy füg­gőségi viszonyaiból adódóan nem képes önálló személyiséggé alakulni. S ha fel is ismerjük ezeket a gátló tényezőket, képtelenek vagyunk bármit is tenni önma­gunk - én így nevezem - újjászületése érdekében. Nagyon jó lenne, ha ezért tehet­nénk valamit. Ezért tartom fontosnak a gyerekekkel való foglalkozásaimban azt, hogy mindent, ami bennük van, valamilyen formában, még ha indulati szinten is, de fejezzék ki, mondják ki. De ezt meg kell tanítani: az önkifejezés nem olyan egyszerű dolog. Az irodalom is erre jó: bizonyos analóg helyzetekkel való azono­sulás, ami elvezet az önmegfogalmazáshoz. Ezért szeretjük ezt vagy azt az írást, ezért az ember csak azzal képes azonosulni, ami hozzá hasonló, vagy megköze­lítőleg az. Most olvasom Montesquieu-t. Meglep, mily könnyedén magamévá tudok tenni egy nagyon távoli világot. A mai jogi-gazdasági értekezéseket nem értem. Pedig az a világ sem volt egyszerűbb, mint a mai. 77. Azt hittem, a kezem majd nem engedelmeskedik egy ilyen finom szerszám­nak, mint amilyen a toll. A meszelő, a kapa után valóban nagyon finom eszköz. Hullára fárasztom magam fizikailag, amíg össze nem hullok - ez a legújabb elha­60

Next

/
Thumbnails
Contents