Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 10. szám - Kántor Lajos: F – elszámolás
vele. Mire jó az? Nem megy. Nem ismerem az ellenségeimet - ez a baj! Ha ismerném, tudnám, mihez kezdjek. Tehát akkor az első lépés: feltérképezni az ellenségeimet - de én már eleve kizárom annak lehetőségét, hogy ellenségeim, ellenségeink vágynak, valahol itt közöttünk. Induljunk el más úton: meg kéne keresnünk a barátainkat, s fokozatosan mindenkit barátokká kéne szelídítenünk. De naiv vagyok, istenem! Apám mindig ettől féltett: nehogy naivságomból adódóan egyszer belebukjak vállalásaimba. No, lássam csak, mi is az, amit vállalok, amit vállalni akarok. Tudod, rájöttem, ha idejében nekifogok az önmagam kiképzésének, akkor nagyszerű riporter vált volna belőlem. Sajnos már túl késő, hogy nekifogjak. Mások kérdezésével elkerülöd azt, hogy téged kérdezzenek. A kérdések szintjén megszűnnek lázongásaid. S ettől még mily messze volna a forradalom - forr a dalom -, s énekelni volna jó, kuruc nótákat vagy kesergőket. Már azokat is elfeledtem, oly rég vala alkalmam arra, hogy gyakoroljam. Néha magamban, egyedül tengve-lengve e világban, dúdolgatok, ahogy az Anyámtól tanultam. De szép is volt az az idő, amikor nyári estéken az Apám ölébe kucorogva átvettem daluk ritmusát, s többnyire elaludtam. Nem altatókat énekeltek, hanem keserűség szállt, lengett be mindent. Nem tudom, ha lesz még valaha alkalmam ily csendben, nyugodtan aludni. Néha elképzelem, mi lett volna, ha nem sikerül a felvételim a tanítóképzőbe, s ha nem gabalyodom bele a könyvtár hangulatába. Mi lett volna, ha megmaradok paraszti mivoltomban? Talán jobb lenne. Talán. 21. El tudja-e képzelni, uram, egy politika-, ideológiamentes szellemi élet létezését? Én már mondtam, s hiszem is azt, hogy itt nálunk, a mi nemzeti létünkhöz vagy nem létünkhöz kapcsolódó problémák egy politikai, hatalmi machináció eredményei. S amikor az irodalom vagy általában a művészet a hatalmi erőkkel csatározik, egyenlőtlen felek harcáról van szó. Nyilvánvaló, hogy a hatalom nem fogja feladni a maga fegyvereit, céljait. Az egyenlőtlen harc mindenképp embertelen, emberellenes megnyilvánulásokhoz vezet. Érzem, hogy valahol máshol, másként kell keresni a megoldásokat, mert a történelmi tapasztalataink nem adnak megoldást. Egyezzünk ki, uram, olyanformán, hogy ami az Ön számára megadatott a szellemi, a racionális szintjén, azt megosztja velem, s ami bennem az érzelmi, érzéki szférájában megvan, azt Önnek adom, teljes őszinteséggel. Ez egy alapállás, egy metafizikai konstrukció, ami valóságosan nincs, de próbáljuk ki, milyen, ha mégis lenne. 22. írok Önnek, uram, de zagy vaságnak, összevisszaságnak érzem, amit írok, mert nem egy meghatározott dolog irányában orientálódva írok, hanem azt, ami pillanatnyilag bennem van, összegyűl. Ja igen, az is a tegnapi utazásom lepárlata, hogy gyakorlatilag a regény, a novella, az eposz stb. csak torz másolata a világ31
