Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 10. szám - Kántor Lajos: F – elszámolás
rendszer és a pártvezér szolgálatába állítani. (Erre utal a „megéneklünk".) A 65. pedig a Román Kommunista Párt megalakulásának országszerte, tehát az iskolákban is kötelezően megünnepelt évfordulójára vonatkozik. A cetliregényből talán ide társítható - noha pár évvel korábbi megfigyelések lejegyzése - három felvillantott arc a romániai magyar irodalom és sajtó idősebb, politikailag (akkor még) meg nem kérdőjelezett képviselőinek köréből (korabeli minősítéssel). Sajátos reagálás a korabeli (romániai) történésekre: Nagy István fanyar mosolya Márki (Zoltán) lárvaarca Gáli Ernő kétségbeesett tekintete 19. Mély tisztelettel és szeretettel Jánosnak, azon a címen, hogy muszáj valamit írnom. S hogy valami okosat írjak: 1. ha nem túl nagy erőfeszítés számodra, szerezd meg nekem George H. Mead „A pszichikum, az én és a társadalom" című könyvét (Gondolat, 1973). 2. Figyeld csak, mit ír ez az úriember a harmincas években: „A nyelvnek a szociokulturális életforma szempontjából konstitutív jelentősége van. Az embereknél a nyelv útján megvalósuló funkcionális differenciálódás egy teljesen más szervezési elvet teremt, ami nemcsak egy másik individuumot, hanem egy másfajta társadalmat is produkál." S folytathatnám a szimbolikusan közvetített interakció mechanizmusának a leírását, de fölösleges. Egy viszont biztos, éspedig a habermasi javaslat: a társadalmakat egyidejűleg mint rendszert és életvilágot kell szemügyre venni; vagyis paradigmaváltás szükségeltetik. Na, ezeket az új paradigmákat kéne megtalálni, amit viszont nem tanítanak az iskolában. 3. Néha úgy érzem, terhedre vagyok a szövegemmel, de nem baj, majd csak elmúlik. Sajnos nekem nem adatik meg a lehetőség, hogy az igazság igényével lépjek porondra. Önmagámban, önmagámnak megfogalmazott dolgoknak nincs igazságkritériumuk. Igénylem ezért (az önbizalomhiány itt is kiütközik) a másik visszajelzését. No, nem Bólogató Jánosokat s Tapsikáló Biriket! Nem. Ilyenek akadnak bőven. Gondolom, érted, miről van szó. Ezt szolgálják egyrészt olvasmányaim, másrészt önvallomásos levelezésem. Talán nem is kívánok többet, mint önmagam örökös túlhaladását. 20. Lázongásaimról - lázon gáz! - szeretnék írni, ha egyáltalán lennének ilyenek. Harminchárom éves fejjel az emberek már nehezen veszik rá magukat az ilyesmire, habár gondolom, hogy egy pár kivétellel az igazi forradalmárok ilyen korúak valának (nem készítettem statisztikai kimutatást, így lehet, hogy tévedek). Hol is kezdenék neki? A forradalom önmagunk forradalmasításával kezdődik - mondják a nagyokosok. Tehát leteszem a tollat, elhagyom ezeket a passzív lázadást diktáló metódusokat és veszem a kardot, ami mai körülmények között kb. egy közép-hatótávolságú rakéta. A kérdés az, hogy mit kezdenék 30
