Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2013 / 10. szám - Kántor Lajos: F – elszámolás

leges. Hiányérzetem van mindenfajta ember teremtette „más világgal" szemben. S rájövök arra, hogy miből adódik ez a hiányérzet. Énbennem van a torzításra való hajlam. Mindenben a kétely, a bizonytalanság van. Nyilván ez a társadalmi kontextusból is adódhatik, de az embernek csak kell legyen az élettel, a társadalommal szemben valami fajta állásfoglalása. S ezt nem találom meg a művi világban, csak elvétve itt-ott vagy részletekben. Ezt érzem, amikor úgy olvasom vagy nézem ezeket, mint egy éhes ember, aki nem arra a pillanatnyilag éhét csillapító kenyérdarabra vágyik, hanem egy olyan kenyérre, amitől aztán sosem lesz éhségérzete. Profán az analógiám, de érted, János, mire célzok? Úgy hiszem, mégiscsak én torzítok újra, mert talán ilyen nincs is, hogy egy élete teljében lévő, alkotó embernek ne legyen véleménye, de nem akármilyen véleménye arról a világról, amiben él.

S annyi! Eljátszadoztam kissé a transzcendencia világában. Idézek is neked, hisz Jósé Ortega y Gasset talán biztosabb dolgokat mond, mint én: „Az ember rájön, hogy csak ő maga találja ki a gondolatokat, hiába kifinomultak, sőt pontosak ezek a gondolatok. S hiába van bennük következetes logika; végső soron nem más hát a gondolat, mint játék; mélyen emberi és szubjektív, ezért jelentéktelen játék."

11.

márc. 10.

Újra virágok közt, de nem halottként, hanem hullaként.

Még jó, hogy létezik a sajtó, amiből egyet-mást megtudhatok erről vagy arról az emberről. Többek közt rólad. Érdekes lehet, amikor az ember szemétládákban kotorászik.

Ilyen évharmadom még nem volt. Rengeteg a formális elfoglaltságom, és érzem, nem bírom sokáig. Annyi időt nem tudtam kiszakítani, hogy írjak. Persze, ez nem kötelező, de szívesen teszem.

Figyelj csak - mennyi ideig bírja az ember kultúra nélkül? Most valami nagyon okosat akartam mondani, de nem sikerül kiböknöm. Nem is tudom, nem a legértékesebb dolog lenne-e az, ha a mikrotársadalom szintjén létező, kialakuló jelenségekre, folyamatokra figyelnénk leginkább? Úgy hiszem, nagyon érdekes dolgok játszódnak le ezen a szinten. Nincsen ennél izgalmasabb dolog. Például az ellenkultúrák kialakulása vagy interperszonális kapcsolatok, a kiscsoportok szintjén megnyilvánuló jelensége. S itt is, mint az élet bármely területén, az embernek útjelzőkre van szüksége, habár itt a legspontánabbak, legőszintébbek, legtermészetesebbek az ember magatartásbeli megnyilvánulásai, gesztusai. S ezek olyan megfoghatatlanok. Nem tudom, mondtam-e neked valaha, hogy úgy képzelem, hogy a társadalom nagyon szükségelteti az emberek közti kapcsolatok teljes reformálását.

12.

Van egy ilyen: ha valaki 20 éves koráig nem lesz szép, 30-ig nem lesz okos és 40-ig nem lesz gazdag, akkor nem is lesz soha. Az első kettőtől lemaradtam, hátha a harmadik bekövetkezik. Valaki jó kis milliomost kell a szomszéd falubeliek közül felszednem, s akkor jöhet a „forradalom".

26