Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 10. szám - Kántor Lajos: F – elszámolás
Jólesett annyi idő után firkantanom egyet. Közben a „katarzison" is átmentem (van meleg vizem ma este), s reggelig valahogy összeeszkábálom a „tudományos szesszióra" a dolgozatomat. Micsoda marhaság még ez is. Mire jó? Senki sem tudja. De hát a tudományos-műszaki forradalom korszakát éljük, miért ne akarnánk mindenkiből tudóst csinálni. Abból is, aki fabatkát sem ér, még csak mint tanár sem. 13. +24 óra „Az a bökkenő, hogy bár talán cselekvő ember, mégsem határozott és kiforrott egyéniség. Egyébként a mai világban furcsa volna kiforrottságot követelni az emberektől... mindenki a külön részek egyesítésére törekszik, meg arra, hogy valami általános értelmet találjon az általános értelmetlenségben..." - mondta Dosztojevszkij, s folytatja is a különcség, elszigeteltség jelenségének magyarázatával. Gondoltál-e valaha arra, hogy nem minden cselekvő ember egyéniség? Ilyen bevezető után kérdezheted, hogy mit akarok mondani. Semmit. Ma este igazán semmit, csak ez motoszkált az agyamban, s próbálom megfogni a szálakat, amivel magamhoz köthetném e gondolatot. S nem megy. Valami sántít. Lehet, fáradt is vagyok. Úgy hiszem, nagyon hétköznapi, szürke embernek számítok, legalábbis annak érzem magam. Mindenfajta ide-oda tekergésemet az életben szükségszerűnek érzek. Viszonylag egészséges paraszti közegben nőttem fel, ahol fölösleges eseményeknek, problémáknak nagyon nem volt helyük. Biztonságérzetemet az anyáméktól hoztam magammal, s most egyszerűen nyugtalanít, hogy kezdem elveszíteni. S nem tudom, miért. Kitágult körülöttem a világ, s képtelen vagyok már átfogni? Vagy kialakult értékeim elveszítették érvényességüket? Szeretném hinni, hogy egyik sem igaz. De rettenetesen megbolydult körülöttem vagy bennem minden. S nem találok kifutópályát. + kb. 2x24 óra A fölöslegesnek tűnő munka rettenetesen fáraszt. Ma egész nap a szemléltető eszközök kiállítására próbáltam valami anyagot összeszedni, s a holnapi óráimra készültem. Érzem, hullok össze. Hogy is állunk tulajdonképpen társadalmi síkon a jogokkal és kötelességekkel? (Munkahelyi körülményekre is gondolok.) Ma miközben az új gazdasági mechanizmust próbáltam magammal megértetni, szörnyű furcsa kép alakult ki bennem a demokratikus centralizmusról. Jog, kötelesség, adottság, lehetőség, szükséglet, tervezés meg egyéb nagynyavalyák. Számomra érthetetlenek ezek a dolgok. S képzeld el, ezt még meg kell magyaráznom a kölyköknek. Persze semmit nem értenek belőle. + egy hét Időből, térből kizártan szeretnék létezni. Ne számláljam a napokat, órákat, perceket! Ne érezzem, hogy a tér melyik szegletében leledzem. Szükségem van arra, hogy néha ezt tegyem, de csak pár pillanatra sikerül. Úgy elképzelem néha, mi 27
