Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 10. szám - Kántor Lajos: F – elszámolás
A leveleket viszont valamilyen elv alapján össze kellene rendeznie. Aligha akadémiai elvek szerint (irodalomtörténetileg). Az elszámolás miatt. A felszámolás végett. Agy-al-ás. Eredetileg erre gondolt, akár címként is, ha könyv lesz belőlük, az agy és az al, no meg az ás itt, mint látni lehet, összetartozik. Feltételezhetően legalábbis összetartozott, amikor a János-leveleket megírták. Vagy: ér-int-és? Ha már hozzá kerültek, szerkesztőségi címzéssel, megszólítva azt a bizonyos Jánost, s ha a rengeteg hivatalos meg magánjellegű irat közt megőrződtek és előkerültek - tulajdonképpen számára is meglepő módon -, akkor ne úgy kerüljön a tűzbe, hogy előbb ne olvasná át őket. Címzett Jánost különben felhatalmazta a levélíró, hogy azt tegye a leveleivel, amit éppen akar. Pince, padlás „gyülevész hada"; szomorú ugyan, de ez már a szabad rablás tere. Áldozata. Egyáltalán, ki lehet még deríteni a dátumokat, a helyzeteket, a szereplőket (kivéve a történelembe, irodalomtörténetbe bekerültekét)? A levelek élik, újraélik a maguk életét. 8. febr. 18-19., kedd-szerda Már nem tudom számigálni az órákat, ezért dátumot kényszerülök írni levelem elé. így, virágokkal körülvéve, úgy érzem magam, mint egy büszke halott. Ennyit akartam tulajdonképpen mondani számodra, János, s hogy folytatom-e, nem tudom. Úgy hiszem, már rég el kellett volna küldenem előbbi leveleimet, de valami visszafogott. Olyasmit szándékozom elkövetni, ami sorsdöntő fordulatot jelentene számomra, s nem tudom eldönteni: tegyem, ne tegyem. Magamra maradottságom legkegyetlenebb pillanatai ezek... Virágok közt, magamra utáltán, talán a választás nem lesz olyan nehéz. Nemrég fogalmazódott meg bennem egy ilyenszerű gondolat, hogy minden borzalmas napot azzal nyugtázni, hogy ez is eltelt, s a halál nem számít. Pedig nem is akármilyen napok ezek. Valami csak van, valami csak történik körülöttünk, még ha olyan mélyen is, hogy azt látni nem adatik meg mindenkinek. 9. önéletinterjú - kudarccal Szegényország ajándéka. Egyenes beszéd a regény mindent tud... Hazánk, Európa 10. Tudom már, mi az, ami hiányzik a mai ember legtöbbjéből! Képzeld, megvilágosodott az agyam, pedig most aludt ki a villany, a gyertyaláng mellett kell elmondanom, miről van szó. Állok képek, versek vagy akármi más előtt, amik az értelem vagy az ösztön objektivizálódásának szüleményei, és nem vagyok képes cinkostársi viszonyba kerülni velük. Állok és bámulom, mi mindent képes feltárni az ember a saját szubjektumán keresztül a környezetéből - de nincs ebben semmi érdem25
