Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2013 / 9. szám - BAHGET ISKANDER HETVENÉVES - Pomogáts Béla: Magyarország megszállása: Kovács Imre könyve és ennek tanulságai

alkalmából készült - tanulmányában olvashatók: „Az író és politikus Kovács Imre a »harmadik út« egyik legjellegzetesebb magyar képviselője. Már kora ifjúságától kezdve radikális forradalmár, de nem marxista. Szinte egész életét a szegény parasztság ügyének szentelte, mégsem osztályharcos szempontok vezették. [...] A társadalmi-haladás gondolatát már politikai pályája kezdetétől szinte ösztönösen kapcsolta össze a nemzet felemelkedésének és függetlenségének ügyével. Forradalmisága a magyar radikalizmusnak volt szerves folytatása..." (Új Látóhatár, 1963. 2. sz.)

A „harmadik út" eszmei hagyományát Kovács Imre a népi mozgalom ideológiájában találta meg, pontosabban azt fogadta el a népi ideológia autentikus változásának, ami a „harmadik utas" gondolkodását képviselte. Ezt a meggyőződését fejezik ki azok a tanulmányai, amelyeket a Látóhatárbem, illetve az Új Látóhatárban adott közre a népi mozgalom történetéről és nagyobb egyéniségeiről. A népi mozgalom hőskora (1958) című tanulmányában személyes tapasztalatainak tükrében mutatta be a mozgalom történetét a kemsei falukutató táborozástól a parasztpárt megalapításáig. Az eredet és az örökség (1962), illetve Márciusi Front, 1937 (1977) című (már idézett) írásában az 1937-es mozgalom kialakulását és jelentőségét mutatta be. A Márciusi Front létrehozásában látta a népi mozgalom egyik legfontosabb eredményét, ugyanakkor a hazai történetírással szemben, amely a szervezkedés népfrontos jellegét és a kommunista párt kezdeményező szerepét emelte ki, amellett érvelt, hogy az 1937-es politikai mozgalom szervezésében és ideológiájának kialakításában szinte kizárólagosan a népi tábor képviselőinek volt szerepe, és az illegális kommunista mozgalom képviselői legfeljebb csupán csatlakoztak a szervezkedéshez (amelyet később ki akartak sajátítani). Németh László megkövetése (1960), illetve Találkozásaim Németh Lászlóval (1971) című írásaiban - amellett, hogy eleven portrét rajzolt írótársáról - Németh „harmadik utas"-koncepcióját elevenítette fel, mintegy korrigálva azt a véleményét, amely korábban bizalmatlanságot mutatott Németh gondolataival szemben. A hetvenéves Veres Péter (1960) című emlékezésében Veres Péter írói pályájának és a népi mozgalom történetének teljesebb ismeretében közölt érdekes adalékokat. A népi mozgalom múltjáról és törekvéseiről vallott nézeteit A Márciusi Front című, korábban már idézett munkájában foglalta össze.

Munkásságának másik nagyobb területét a világháború és az utána következő koalíciós korszak eseményeinek történeti feldolgozása alkotja. Ezek a rendkívül bonyolult és drámai esztendők - 1941 és 1947 között - voltak politikai tevékenységének a legfontosabb évei, személyes sorsa ekkor érintkezett a leginkább az ország sorsával, és ideológiai-politikai befolyása is természetesen ekkor volt a legnagyobb. Mint történelmi idők tanúja adott képet mindazokról az eseményekről, amelyeket személyes tapasztalataiból ismert: önéletrajzi emlékei, a kor történetére vonatkozó dokumentumai és az események hátterét elemző fejtegetései históriai forrásokat és adalékokat jelentenek. Kiugrási kísérletek a második világháborúban (1963), Duke ezredes jelentkezik (1968), valamint Lengyel menekültek és francia hadifoglyok Magyarországon 1939-1945 (Beszélgetés Varga Bélával, 1980) című tanulmányai, illetve beszélgetése a második világháború történetéről, Egy évszak emberei (1967) és Egy kísérlet bukása (1981) című írásai pedig a koalíciós korszak politikai konfliktusaival foglalkoznak.

Önéletrajzi és történelmi emlékeinek összegző feldolgozását, imént felsorolt történelmi tanulmányait is beledolgozva a nagyszabású összefoglalásba, Magyarország megszállása című (1979-ben Torontóban, majd, második kiadásban, 1990-ben Budapesten megjelent) munkájában végezte el. Ez a műve az önéletrajzi dokumentumregény és a történelempolitikai publicisztika módszerét vegyíti egymással, ahogy a korszakkal foglalkozó más önéletrajzi és politikatörténeti művek (például Kállay Miklós, Szegedy-Maszák Aladár, Nagy Ferenc, Kertész István, Kádár Gyula, Almásy Pál és mások visszaemlékezései is). A személyes visszatekintés, az események krónikája többször is a politikai vitairatok szenvedélyébe csap át, a könyv írója a pamfletek indulatával eleveníti fel a kommunista vezetéssel vagy a parasztpárti baloldallal történt összecsapásait. „Öt év történetét írtam

106