Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2013 / 9. szám - BAHGET ISKANDER HETVENÉVES - Kriskó János: Egy művész legyen humanista: Beszélgetés Bahget Iskander fotóművésszel

koncentrált figyelmet igényelnek. Ez nem kukoricakapálás vagy szőlőmetszés - mondom ezt anélkül, hogy lebecsülném azokat a munkákat. Mindig nagyon élveztem a fűnyírást. Most is úgy gondolom, hogy a gazdának jelen kell lenni, ha nyírják a füvet. Hetente egyszer, két órára szoktam segítséget fogadni.

A kertet én alkotóműhelynek tekintem. Úgy kezelem, mint a képeimet. Nincs olyan sarka, amiről ne tudnék mindent, amit ne dolgoztam volna fel. Szeretném, hogy adott helyen nyíljon egy virág, legyen egy pad, ha messziről közeledem hozzá, nem mindegy, hogy milyen képet mutat. Van-e, ami a szemnek zavaró, milyen magas lehet egy bokor, hogy a többi növényt ne takarja el, mi az, amit le kell váltani, ki kell cserélni, hogy ne uralkodjon el egyetlen színárnyalat. Nyílnak a tavaszi virágok, vagy jön az őszi színorgia - ezek mindegyike olyan személyes élményt ad, ami mással nem pótolható. Ezért nem lehet idegenre bízni, ez az én örömöm és felelősségem.- Beszélgetsz-e a növényeiddel ?- Természetesen igen. Most két fát sikerült szereznem. Volt korábban egy júdásfám, de elpusztult. Ez gyerekkorom óta az egyik kedvencem, mindenképpen pótolni akartam. A júdásfa az idősebb ágain hozza a virágokat, tehát még nincs lombja, amikor már virágba borul. Lila színű, nagyon feltűnő, szép virága van. Gyerekkoromban ettem a virágjait. Szíriában több olyan fa van, amelynek ehető a virágzata. Voltak olyan fák is, a nevükre már nem emlékszem, amelyeknek az első tavaszi hajtásait meghámozva úgy ettük, mint a spárgát. Isteni finom volt! A másik újdonság a kertemben egy császárfa. A Városháza belső udvarában van egy szép példány. Korábban hoztak nekem egyet, de arról kiderült, hogy szivarfa volt, nem császárfa. Ez most biztosan az, amire vágytam. Várom a tavaszt, hogy virágozzanak.- A kerted nemcsak a szűk családodat szolgálja ki, hanem közösségi tér is. Sok magas rangú vendéget fogadsz itt. Kik jártak itt?- Jó tíz évvel ezelőtt Pintér Lajos írt egy verset a kertemről, amelyben megemlítette, hogy ha látná Kányádi Sándor, biztosan elégedett lenne a látvánnyal. Tényleg nagyon sok író-költő megfordult nálam. Sokan irodalmi kertnek is nevezik. Kányáditól Faludy Györgyön át, Buda Ferencig és a teljes Forrás-körig szinte mindenki járt már itt. Évente több alkalommal találkoznak nálam, olykor 20-30 ember is egyszerre. Amikor például Faludy György legutóbb ellátogatott hozzám, voltunk vagy hetvenen. Nagyon mesz- sziről is jöttek a hírre, hogy találkozni lehet vele az én kertemben. De nem csak híres embereket említhetek. Szívesen találkozom itt a barátaimmal, családokkal, ismerősökkel. Olyan is előfordult, hogy egy autóbusznyi kertész és más szakterületek kutatói jelentkeztek be Budapestről, hogy szeretnék megnézni a kertet. Természetesen örömmel fogadtam őket, mert boldoggá és büszkévé tesz, hogy országszerte híre van a kertemnek. Azt is szeretem benne, hogy nagyon emberi léptékű. Nincs túlzsúfolva akkor sem, ha ötven-hatvan ember tartózkodik itt egyszerre. Az utcáról nem látszik, csak egy töredéke, ezért ámulnak el azok, akik először térnek be hozzám. Védett a széltől, tujasor övezi, és barátságos zugok sokasága található benne. Akár húsz különböző karakterű helyszínre el lehet vonulni kettesével, vagy nagyobb társasággal. Büszke vagyok arra is, hogy egy alkalommal tizenhárom arab nagykövetet és diplomatát láttam vendégül itt, és mindenki elégedetten távozott. Szépnek találták a látványt, az eseményhez méltónak a környezetet. Még mindig emlegetik.- Gyakran hivatkozol a nagy baráti körödre. Bizonyára nem csak irodalmárokból áll ez a kör. Kik a barátaid, vannak-e közöttük helybéliek?

76