Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 9. szám - BAHGET ISKANDER HETVENÉVES - Kriskó János: Egy művész legyen humanista: Beszélgetés Bahget Iskander fotóművésszel
ságot. Nagyon rövid idő alatt kedvező választ kaptam. El kellett menjek a városi rendőr- kapitányságra. Arra emlékszem, hogy ott az illetékes háromszor is megkérdezte tőlem: biztosan ezt akarom? Igennel válaszoltam. Azt mondta: ez nem szokványos. Innen kifelé szoktak menni az emberek, nem befelé. Feltehetően a sajtóból tudomást szereztek rólam a Mezőgép Vállalatnál. Abban az időben kötöttek szerződést arról, hogy a Mezőgép gabonatároló silókat fog építeni Algériában. Embereket toboroztak, sok építőmunkást és pár embert vezetőnek, illetve ügyintézőnek. Megkerestek engem is, hogy nem volna-e kedvem átmenni a vállalathoz, szívesen kiküldenének Algériába.- Olyan arabul jól beszélő embert kerestek, akinek a magyar tudása is megfelelő volt?- Igen. Megkerestem Szűcs Endrét, akkori igazgatómat a SZIM-nél, aki azt mondta: engedélyezi, hogy kiutazzak - kikérővel. Nem akart elengedni végleg, mert jó öntvénytechnológus voltam. Végül megegyeztünk. A Mezőgép először egy csapatot küldött Algériába, akik felmérték, milyen a terep, milyen az ellátás, hogyan biztosíthatók egy magyar munkavállaló szükségletei odakinn, mire kell vigyázni, hol vannak vízlelőhelyek. Sok praktikus apróságot kiderítettek. Én végül úgy vállaltam el a munkát, hogy akkor utazom, ha a családomat is vihetem. Nem hagyhattam itthon a feleségemet két pici gyerekkel. A több száz ember közül talán ötünknek engedélyezték, hogy kiutaztassa a családját is. Rendes lakást béreltek nekünk egy városban. A többiek az építkezéseken laktak. így aztán nekem rengeteget kellett utaznom a munkahelyemre nap mint nap. Három és fél évig voltunk kint, illetve a családom csak három évig. Nekik haza kellett jönniük, mert kezdődött a tanév, és azt szerettük volna, ha Magyarországon folytatják a gyerekek az iskolát. Kint francia nyelvű iskolába járt mindkét gyerek. Aztán fél év múlva én is hazajöttem utánuk.- Közben a projekt még nem ért véget?- Az építkezéseket mind a négy helyszínen befejeztük, de a beüzemelés még hátravolt. Néhány hétig jártam is a helyszíneket.- Neked mérnöki munkád volt Algériában, vagy inkább kapcsolattartó voltál?- Sajnos nem a tudásomhoz mért feladatra használtak. Ezt annak idején megírta a Kecskeméti Lapok, botrány is lett belőle, kicsit megsértődött a cégvezetés. Pedig az igazat mondtam. Ez nem csak az önbecsülésemet sértette, de a vállalkozás egésze szempontjából sem volt jó. Ha a kint töltött idő alatt én a minisztériumokat járhattam volna, a kapcsolat- építő képességemet használhattam volna, sokkal hasznosabb szolgálatot tehettem volna Magyarországnak. Nekem mind a négy telephelyre folyamatosan mennem kellett. Az építkezések között több száz kilométeres távolságok voltak. Mindig úton voltam, volt úgy, hogy egy héten csak egyszer találkoztam a családommal. Érdekes munka volt, de sok előre nem látható nehézséggel járt. A kisebb-nagyobb feszültségeket mindig a fotózással vezettem le. A szabadidőmet áldoztam fel erre, tulajdonképpen azt az időt, amit a családom körében tölthettem volna. Nagyon érdekelt például a magyar dolgozók sorsa. Összeállítottam egy képanyagot Dollárkereső magyarok címmel, amiből később az egyik számomra legfontosabb kiállításom lett. Fényképeztem őket munka közben, fényképeztem a szállásukat, ahogy ettek, ahogy utaztak, ahogyan élték a mindennapjaikat. Ez nem volt problémamentes. Ahhoz, hogy Magyarországról kihozhassanak egy fekete-fehér Junoszty televíziót, a Magyar Nemzeti Bank engedélye kellett. Nekem is kérvényeznem kellett, hogy ki akarok vinni három kiló kolbászt. Be kellett mennem a Magyar Nemzeti Bank kirendeltségére, mert ehhez is pecsé71
