Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 1. szám - Pomogáts Béla: Rekonstrukció és parabola : Sándor Iván: A futár
Pomogáts Béla Rekonstrukció és parabola Sándor Iván: A futár A történelmi regény gondjain és lehetőségein elmélkedve Sándor Iván Engels egy levelét idézi, amely a történelem alakulásával vet számot: „a végeredmény mindig sok egyes akarat összeütközéséből származik [...] vagyis számtalan egymást keresztező erő, az erőparalelogrammák végtelen csoportja működik, amelynek eredője - a történelmi eredmény - ismét úgy tekinthető, mint egy a maga egészében tudat és akarat nélkül működő hatalom terméke. Mert azt, amit minden egyes ember akar, mindenki más megakadályozza, és azt, ami kialakul, senki sem akarta." Ennek a szövegnek a szerzője, igaz, nem tartozik a mostanában sokat idézettek közé, a kifejtett gondolat azonban, úgy vélem, mindenképpen meggondolkodtató, minthogy arra világít rá, hogy a történelem menete-alakulása racionálisan sohasem tervezhető, és még kevésbé kiszámítható. Tulajdonképpen ilyen tapasztalatokat szerezhettünk mi is, akiknek a magyar történelem utóbbi két-két és fél évtizedes alakulásán kellett időnként töprengenünk. Mindenesetre a tények és a folyamatok eleve adott kiszámíthatatlanságának, bizonytalan kimenetelének sokszoros tapasztalata nyomán arra kell gondolnunk, hogy az imént idézett megállapítás alighanem új feladatot tűz a történelmi regényíró elé: nemcsak írónak, kutatónak is kell lennie: fel kell derítenie az egymást keresztező érdekeket és erőket, a különálló akaratokat, a korszak vagy az esemény bonyolult: szociális, nemzeti, ideológiai struktúráját kell rekonstruálnia. Ez a rekonstrukció, mondhatnám, a történeti regényíró munkáját két körben is kijelöli: egyrészt mindig közel kell férkőznie az események világához, és lehetőleg minél több adatot, összefüggést kell feltárnia, másrészt valamiféle egyéni vízióval kell rendelkeznie az adott történeti korszak jellege, természete, értelme, mondhatnám bölcseleti tanulságai felől. Minden igazán jelentékeny történeti regény egyszerre és egymással elválaszthatatlanul összeszövődve részben történeti rekonstrukció, részben történelmi parabola. Erre a rekonstrukcióra, egyszersmind parabolaalkotásra vállalkozott közel négy évtizede Sándor Iván A futár című regénye alig kétszáz lapján. Az 1848-49-es magyar szabadságharc lefolyásának és elbukásának bonyolult szövevényét közelítette meg, ahogy a végeredmény: a tragikus, és tulajdonképpen elkerülhetetlen vereség az egymással birkózó érdekek és egymást semlegesítő erők küzdelméből végül is kialakult. Ez az írói szándék szabta meg a regénykoncepciót. A regény szerzője nem indíthatta cselekményét Pesten, a forradalom tűzfészkében, mert akkor elsikkadt volna az események menetét megszabó nagy történelmi konfliktus, az, amely Magyarországot és a nemzetiségeket, részben az osztrák udvar ravasz politikájának eredményeként, szembeállította egymással. Márpedig ennek a konfliktusnak az eseménysorozata nemcsak a szabadságharc históriájának alakulására, végső kimenetelére nyomta rá a bélyegét, hanem a mögöttünk álló két vagy több évszázad nemzeti és kelet-közép-európai történelmének menetére is, nem 9
