Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 1. szám - Pomogáts Béla: Rekonstrukció és parabola : Sándor Iván: A futár
egy pusztító tragédiát, közöttük a történelmi Magyarország trianoni bukását generálva. A forradalomtól távol: Temesvárott indul a történet és mindvégig Erdélyben zajlik, nemzetiségi vidéken, nemzetiségi ellentétek, gyűlölködések és küzdelmek keresztezési pontjain. E küzdelmeket a kor történeti dokumentumaiból ismerte meg Sándor Iván, főként Csutak Kálmán honvéd ezredes: Adatok az 1848/9 évi szabadságharc-, különösen az Erdély havasai ellen vezetett hadjáratról című 1868-ban megjelent (ma már alig hozzáférhető) emlékiratából, amely a román felkelők és a magyar sereg között az Erdélyi-középhegységben folyó harcokról számolt be. Az egymás ellen feszülő erők, az egymással vetélkedő érdekek, az egymást keresztező és kioltó történelmi akaratok bonyolult szövevényét vizsgálta Erdély „kísérleti telepén". Csutak Kálmán alakjánál, történelmi szerepénél és sok tekintetben forrásmunkának számító művénél egy pillanatra megállnák. A feljegyzések írója (ahogy ez Bona Gábor Tábornokok és törzstisztek a szabadságharcban 1848-49 című számos eligazítással szolgáló életrajzi gyűjteményében olvasható) 1820-ban Makón született, jogot végzett, ügyvédi irodát tartott fenn, emellett gazdálkodott, a szabadságharcban erdélyi katonai egységeknél szolgált, 1849. április 1-jén alezredessé léptették elő, Világosnál esett fogságba, az orosz parancsnokság átadta az osztrák hadseregnek, Aradon tizenhat évi sáncmunkára ítélték, 1857-ben kegyelmet kapott, a kiegyezés után a honvédelmi minisztérium irodaigazgatója lett, 1896-ban halt meg. Imént említett visszatekintése az erdélyi háború igen fontos történeti forrásmunkája, emellett azzal is felhívta magára a figyelmet, hogy rendkívül tárgyilagos módon, szembefordulva a mindinkább terjedő legendákkal, az erdélyi háború igen tárgyilagos (nemegyszer önkritikáig jutó) történetét és elemzését adja. Érdemes néhány mondatot idézni munkájának bevezetőjéből: „Azért tevém föl magamban, hogy megvárom a minden felől árvízként rohanó könyvek kiadását, mivel úgy valók meggyőződve, hogy az Erdély havasai ellen vezetett minden hadjáratot más, de minden esetre az eseményeket jól ismerő egyén által híven fognak előadatni, mely esetben nekem csak is némely, s kívülem más által nem tudható adatok tisztába hozatalára kell vala szoritkoznom. De minthogy ebbeli várakozásomban csalódtam, kénytetve érzem magamat, hogy bár járatlanul is az annyira előre haladt Írói pályán, tollhoz nyúljak; s az események hulláma által előidézett valót leírjam a maga meztelenségében, úgy miként azok valóban történtek." Sándor Iván történeti regénye maga is elfogulatlan és tárgyilagos ábrázolásra törekszik, nem egy újabb negyvennyolcas legendát akar kialakítani (mint annyi történelmi regény, akár a mögöttünk álló fél évszázadban), inkább az események tárgyilagos, kritikus, tehát korszerű értelmezésére törekszik, valójában abban a felfogásban, amelyet a szabadság- harc eseményeit bemutató és elemző újabb történeti irodalom (a korábbi korszak által adott, jóindulattal „romantikusnak", kevésbé jóindulatúan „manipulatívnak" nevezhető kép után olyan történészek kezdeményezték ezt, mint Spira György, Varga János, Urbán Aladár és Hermann Róbert - a többi között). Ez a történészi nézőpont adott lehetőséget arra, hogy a szakma valóban számot vessen az 1848-1849-es események minden fontosabb vonatkozásával, és miközben nem hagyja homályban az események hősi jellegét, és megörökíti azokat az önzetlen küzdelmeket is, amelyek a korszak legendás hőseihez fűződnek, felhívja a figyelmet a tévedésekre és mulasztásokra is, például a magyar kormányzat elhibázott nemzetiségpolitikájára, amely végül is radikálisan gyengítette az ország ellenálló képességét, és hosszú távon előkészítette a hét évtizeddel később bekövetkezett trianoni tragédiát. A regény, mindenekelőtt az erdélyi események megvilágítása és elemzése során, ezeket a történéseket és folyamatokat ábrázolja. Az 1848-49-es események: a temesvári zsidók kiűzése, a magyar sereg harcai, a román felkelés, a magyar-román megegyezés kísérlete és végzetszerű kudarca, a tragikus abrudbányai események, és végül a vereség, amely 10
