Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 9. szám - Vári Attila: Bábakalács
Nyolcadikos volt, s tankötelezettségének végére már betöltötte a tizenhetedik életévét. Már csak egy éve lett volna az intézetben, ahol a vele egykorúakat a ruhafoltozás, harisnyastoppolás, vasalás és keményítés fölösleges mesterségére tanították, amit ők úgy hívtak egymás között, hogy cérnaegyetem, de megszökött. Szeretetcsomagok agyonmosott árvaházi gönceit viselte, s a színevesztett, kopott ruhák ellenére is feltűnő szépség volt, olyan valaki, akit nem a rongyok, hanem megjelenése öltöztetett már akkor is. Abban az időben új nevet kapott a kispolgári prüdéria. Szocialista erkölcsnek nevezték, s a kamaszkorú iskolás lányok rettegve várták az év kezdetét, az osztályteremben végrehajtott nőgyógyászati szűrést. Kesztyű nélkül, kezét a hiper- mangános vízzel éppen csak leöblítő orvos diktálta a felmentő, vagy éppen megsemmisítő szót, amely többnyire a virgo intacta volt, azaz hogy érintetlen szűz. Akinek más került bediktálásra, azt az egyszerűség kedvéért kurvának nevezték a többiek, s ha volt olyan fiú barátjuk, akinek elmondhatták a vizsgálaton szerzett titkot, akkor percek alatt híre futott, mintha valóban hullott gyümölcs, mindenki matraca lenne az a lány, aki valamilyen oknál fogva nem bizonyult szűznek. Azokkal aztán mindenki próbálkozni akart, mert a városban alig-alig akadtak olyan könnyűvérűek, akikkel ki mertek volna kezdeni a férfikorba érő fiatal fiúk. A fiúkat nem vizsgálták, de mert az általános hiedelem szerint a lánynak kötelessége, hogy szűzen menjen férjhez, nem nagyon nyílt alkalmuk igazi kalandra. Tapasztalatukat nagyotmondók meséiből merítették, s ebben a szájhagyományban dobogós helyet foglaltak el az intézeti lányok, akiket amolyan közös névvel baszógépként emlegettek a kocsmákban. A rajztanár, Iván nagyon fiatal volt. Nemzedéke még hatévesen kezdte az iskolát, de a szovjetektől átvett rendszerben a tizedik osztályból érettségizett, s így alig húszévesen végezte az egyetemet, s kinevezett tanára lett az árvaházhoz tartozó elemi iskolának. Majdnem olyan tapasztalatlan volt, ami a szeretkezést illette, mint tanítványa, aki rendszeresen kiszökött hozzá a börtönszigorra berendezkedett intézetből, s a Flóráról készülő akt festésének egyre hosszabbra nyúló szüneteiben, amikor a rosszul fűtött albérleti szobában Flóra meztelenül bebújt az örökkön vetetlen ágy takarója alá melegedni, ő is a lány mellé feküdt. Előbb ruhástól, aztán fokozatosan, bátorságot merítve a lány ujjainak kíváncsisága miatt, egyre több ruháját dobta le magáról, hogy aztán meztelenül kínozzák egymást, s ne jussanak el soha a valós szeretkezésekig. Titokban találkoztak eleinte, csak éjjel tudott kisurranni az árvaházból, de a lányban már érlelődött a szökés gondolata. Az intézetből, a hajdani főúri villa elhanyagolt kertjének végén, ahol az elvadult orgonabokrok, a borostyán és bodza szövevénye miatt a kerítést sem lehetett látni, zöld alagút vezetett a szabadságba, s ezt néhány felsős, kiválasztott lányon kívül senki sem tudta. Amikor annyira cseperedtek, egymásnak adták át az út ismeretét, olyan esküvések közepette, mintha titkos szervezetbe léptek volna be. Általában párosával szöktek az esti órákban az elején, a kisebbek előtt jól palástolva a néhány órányira terjedő eltűnésüket, aztán az, aki már kitanulta a 16
