Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 7-8. szám - Füzi László: Kecskeméten a kultúra még képes közösséget teremteni

megyének is, és a városnak is. Éppen napjainkban látjuk újra, hogy milyen komoly feladatot jelent a meglévő intézményrendszer megőrzése. Ennek kapcsán mondom el, hogy azt, ahogy a megye átadta, a város pedig átvette a Forrást, a Kerámia Stúdiót és a Tűzzománcműhelyt, a Bács-Kiskun- és a Kecskemét-jelenség megnyilvánulásának tartom.

Amikor mi Kecskeméten letelepedtünk, amikor idejöttünk, akkor például Kerényi József már nem volt itt. Akkorra már Tóth Menyhért meghalt. Zám Tibor nagyon rövid időt élt már csak. Nagyon sajnálom, hogy vele csak egy-két esztendőn keresztül találkozhattam.- 1982-ben érkeztél, és ő '84-ben halt meg.- Igen. Bodor Jenőről ma nagyon keveset beszélünk, pedig ő volt az az ember, aki napi szinten is ismerte az intézményeket, a gondjaikat és bajaikat. Váltások voltak ebben az időben is, 1983-ban vált a Cifrapalota képtárrá, ami nagyon jelentős lépés volt, mert a Tóth Menyhért-gyűjtemény ott kapott helyet. Tehát 1982-t nem tenném korszakhatárnak ennek a rendszernek a fejlődésében, inkább saját korszakhatáromnak tartom, a saját mitológiámban mondom annak. El kell mondani, hogy nagyon korán rájöttem, hogy nézhetem így is ezt a világot. Közben persze azt is tudtam, hogy az életünket nem élhetjük le úgy, mintha csak őrzés lenne a feladatunk, mert akkor nagyon sokat elveszítenénk, többek között a valódi cselekvést, és nagyon szeretném azt remélni, hogy az 1982-től napjainkig terjedő időszak sokak számára ugyanolyan kulturális kohéziót jelentett, mint amilyet mások számára az ezt megelőző időszak. Ha csak őriznénk valamit, az kevés lenne, mert húsz éven át, vagy harminc éven át, vagy egy életen át nem szabad csak az őrzésre koncentrálni, közben valami újat is létre kell hozni. Azt, amit mi tudunk, azt meg kell tenni, hozzá kell tenni magunkat a korábban kialakult keretekhez. Remélem, hogy sok vonatkozásban a '82 utáni periódus is maradandó értékeket hozott. Én a Forrást figyeltem ebben a vonatkozásban. Nagyon érdekes volt az, hogy a nagy politikai számok mellett, mint amilyen például a Szárszó-szám vagy a népfőiskola-szám1 volt, ebben már én is részt vehettem, '82-től a Forrás megtalálta magának a nagy Bács-Kiskun megyei és kecskeméti témákat, és ezekhez rendszerint vissza is tért. Tóth Menyhértet említettem már, Orosz László tanulmányait rendszeresen közöltük, követtük a Katona József-kutatás és a Katona-kultusz történéseit. Maga a Cifrapalota is témává vált, mint jelenség, tematikus száma volt a Cifrapalotának is.1 2 Kodály-számok is megjelentek, Kodálytól a mai zeneoktatásig. Ezeket a témákat tulajdonképpen a nyolcvanas években találta meg a Forrás, és többször visszatértünk hozzájuk, mert Tóth Menyhérthez vissza kell térni, ahogy Kodályhoz is, a Válasz-hagyományt '84-ben fedeztük fel, mert Kecskeméten nyomtatták a Választ, a Válasszal kapcsolatosan tematikus összeállítás is megjelent.3 A Válasz mellett a Tanúval és Németh Lászlóval is foglalkoztunk.4 Tehát nagy témák jöttek elő a kecskemétiség és a Bács-Kiskun megyeiség kapcsán. A nagy tematikus összeállításokkal valójában a nyolcvanas évektől jelentkezett a lap, és folytattuk ezt a hagyományt később is.

1 Az 1983. évi augusztusi szám az ún. második szárszói konferenciára emlékezett, erőteljes politikai indulatokat kavarva. Az 1984. évi 12. szám a népfőiskolákról szólt. írt ebbe a számba többek között: Csengey Dénes, Elek István, Gombár Csaba, Kovács Bálint.

2 Az 1983. évi 9. szám foglalkozott részletesen a Cifrapalotával.

3 Az 1984. évi 5. szám foglalkozott a Válasz című folyóirattal, Pomogáts Béla, Monostori Imre és Orosz László írt a témában.

4 Az 1982. évi 9. szám foglalkozott a Tanú című folyóirattal Cs. Varga István, Fűzi László, Monostori Imre, Vekerdi László írt a témában.

230