Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 7-8. szám - Ramháb Mária: "A világon mindenkinek fontos lett ez az építkezés"

kilenckor tudtunk bezárni. Tulajdonképpen itt egy komplex gondolkodásra volt szükség ahhoz, hogy ki tudjuk alakítani az új helyhez illeszkedő szolgáltatásokat. Mi magunk is folyamatosan bele kellett tanuljunk ebbe a rendszerbe, de én azt gondolom, hogy tisztességgel álljuk a sarat.- Milyen sarokpontjai voltak ennek a komplex gondolkodásnak?- Egy ilyen munkához hozzáfogni, ami százévenként, ha megadatik, nagyon hosz- szú távú kötelezettséget és felelősséget jelent. Ez úgy indul, hogy ha alapvető dolgokat végiggondolunk ahhoz, hogy leszögezhessük az egész beruházás filozófiáját, mert ahhoz kell, vagy ahhoz lehet hozzárendelni bizonyos dolgokat. Amit biztosan tudunk, azt kell előtérbe helyezni. Ha most itt nekem az lett volna a feladatom, hogy egyetemi könyvtár tervezésében működjek együtt szakmailag a tervezőkkel, akkor nagyon sok mindent másként gondoltam volna végig, hiszen az egyetemi könyvtárnak más a feladata.

Itt a biztos pont az volt, hogy mi egy nagy közkönyvtár vagyunk. A közkönyvtári szerepünk azt jelenti, hogy minden korosztályt be kell fogadnunk, és mindenkinek kell tudnunk majd szolgáltatásokat nyújtani. 1990 óta nagyon sokat változott a közkönyvtári szolgáltatás, de nekünk azt tudnunk kellett már a tervezés időszakában, hogy ha emberekkel akarunk folyamatosan kapcsolatban maradni, akkor ez olyan fontos vezérelv, amire magát az épületet is föl kell tudni építeni. Tehát mit szerettünk volna? Azt, hogy a hosszúhosszú, hihetetlen szűkölködés után végre be tudjanak jönni az olvasók a könyvtárba. Ez a legfontosabb a mai napig, hogy az emberek viszonylag kötetlenül és korlátlanul be tudjanak jönni ebbe a házba. Ha bejönnek, akkor többféle dolgot fognak tenni. A földszinten végiggondoltuk, hogy mik azok a tevékenységek, amelyek vagy rövid átfutásúak, vagy nem szorosan a könyvtári gyűjteményhez kötődnek. Ilyen a nagyterem mindenféle funkciójában. Olyan teret képzeltünk el magunknak, amiben majd sok minden történik, elsősorban a könyvtár szervezésében. Aztán a nagyterem gyorsan olyan közkedvelt hely- lyé vált, ahol a mai napig is számtalan, úgynevezett külső rendezvény van, partnereink jönnek ide, bérbe veszik a helyiséget stb. Tudtuk, hogy ennek a földszinten kell lennie. Azt is tudtuk, nagyon fontos, hogy legyen egy kávézónk, aminek szintén a földszinten kell működnie, hogy könnyen megközelíthető legyen. Akkor el kellett helyezni egy olyan kölcsönzési pontot, ami akkor is gyorsan elérhető, ha valaki semmi mást nem akar, csak könyvet visszahozni. Ez is a földszint, mint ahogy az a Magazinolvasó is egy belső olvasóudvarral, amely találkozóhely, újságolvasási, beszélgetési lehetőség is egyben. Fontos volt, hogy a legalsó szinten kapjanak helyet a gyerekek is, a maguk játszó-, tanulóudvarával és az új számítógépes, internetes világ.

Ezekre a funkciókra elsősorban nem a nagy csendesség a jellemző, folyamatos nyüzsgés, mozgás van, de ezek a tevékenységek nem is igényelnek különösebben nagy csendet. Es az alapfilozófia az volt, hogy ahogyan haladunk fölfelé a házban, úgy legyen egyre speciálisabb a szolgáltatásunk, de még az első emelet is nagyon nyitott. Ha végigmegy valaki a könyvtáron, akkor pontosan látja a világos koncepciót: ha beérkezik egy olvasó a térbe, akkor azonnal találkozzon szembe egy tájékoztató ponttal, ahol mindig segítséget kérhet. Ezek a belső berendezésben is fix pontokat adtak. A második emelet az egyre csendesebb, elmélyültebb kutatói munka helye, ahol már olvasói tagsághoz, beiratkozáshoz kötött a használat.

Számos könyvtár van, ahova csak regisztráció után lehet belépni. Ennek van előnye is, hátránya is. Nem azt mondom, hogy könnyű egy ilyen nagyon nyitott házat működtetni. Nem mindenki azért jön ide, hogy olvasson, de azt a néhány százaléknyi használót, akik megzavarják esetenként az életet, bőven ellensúlyozza az a 99 százalék, aki viszont pontosan tudja, hogy hova és miért érkezett. A háznak ez a nyilvános övezete olyan filozófiára

203