Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 1. szám - Tornai József: Hernyók az akácfán

akik az emberiségről festenek szörnyeteg ábrát. Swift, Vörösmarty, Barroughs, Orwell, Genet, Ionescu, Becket, Szathmári Sándor, Euripidész, Lautréamont.

X- * XA nyolcvanas években Reagan amerikai elnök elítélte a Szovjetuniót mint a „gonoszság birodalmát". Tíz év után az összeomlott, és megjelent helyébe a másik ugyanolyan gonosz birodalom, az Egyesült Államok és a Nyugat pénz- és manipulációhatalma.

X- X- XA svájci gyorsító. Huszonöt kilométer kerületű gyűrű száz méterrel a föld alatt. Tízezer ember: tudós, technikus és egyéb személyzet vesz részt a munkában. Mire keresik a választ? Arra: milyen volt kezdetben az anyag szerkezete? Jelenleg tizenháromezer egész négytized milliárd évig látnak visszafelé. Kutatják a fekete anyag és a fekete lyuk magyarázatát is. Kiderült: ebben az időtávolságban már tizenhárom dimenziós a tér. Ez még nem az utolsó állomás. A föld alatti pálya burkolatának hőmérséklete a világűr abszolút hidege alatt van. Csak csodálni tudom ezt a vállalkozást, még akkor is, ha az eredmények elérése bizonytalan, vagy legalábbis hosszú éveket vesz még igénybe.

X- X- XHernyók az akácfán. Azt hittem, a ködösítés csak a szovjet világra jellemző, a fondorkodás, szócsavarás azonban a váltás után az atlanti országokban is kötelezőnek bizonyult. Az, ami ma mindent, kultúrát, politikát, információt, közgazdaságot, háborút értelmetlenné tesz, nem más, mint a manipuláció tökéletes győzelme. Ez annyit jelent, hogy fényekhez lehetetlen hozzáférni. Úgy fest, mintha az állami, egyházi, pénzügyi, politikai vezetők irányítanák az eseményeket, ezek tálalását, és a polgárok volnának ennek a különös tápanyagnak a fogyasztói. Vagyis kiszolgáltatottjai. Mindenesetre a hírközlés és a hivatalos retorika ilyen színben tünteti föl a XXI. század első évtizedére kialakult helyzetet. Ennek meg is van a nyomatéka, ironikusan mondhatom: eredménye.

Tévedés volna azt hinni: az irányító szervezetek, kormányfők, bankkirályok tudják, mi történik velünk általában. Ok sem értik a válságokat, összeomlásokat, őket is manipulálja valami, melynek nem tudjuk még a nevét sem. Ha volna efféle mindenre, minden földrészre, országra, kormánypolitikára kiterjedő hatalom, jobban állnánk, hiszen esetleg le lehetne leplezni, sőt fölszámolni ezt a manipulációs központot. Ilyen azonban nem létezik. A valóságos helyzet felőli tudatlanságban a vezető politikusok, vagy olyan szervezetek is, mint az Európai Unió, csak retorikai megoldásokkal kísérletezhetnek. Ennek semmi hatása a valóságos krízisre: a világ hajója kormány, iránytű nélkül halad valami felé, nem tudjuk, hova.

Eközben a mindennapi konfliktusok kezelői az egész szituáció hatalmas méretéhez képest apró, hatástalan lépéseket tesznek: tiltakoznak, háborúznak, pénzügyi, banki spekulációkkal foglalkoznak, mintha nem égne fejük fölött a ház: az egész emberi bolygó. A tárgyalások, úgynevezett egyeztetések

74