Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 7-8. szám - Gaborják József: "A rendszer nem volt ennyire okos?"
- Sejtéseim azért vannak. Azt úgy lehet elképzelni, hogy '68 előtt - egy matematikai kifejezést fogok használni: mátrix szóval gigantikus méretű táblázatok voltak, amikben mindent összefoglaltak. A legkisebb településig részleteire lebontva megvolt, hogy mit kell megtervezni, jóváhagyták, leadták, nem volt vita, azt végre kellett hajtani. Ez a másik módszer már akkor is egyeztetésen alapult. Keretek, irányok voltak, de már eleve azzal, hogy a költségvetési bevételek egy része helyben képződik, tehát a központ nem is tudta pontosan számításba venni, volt mozgástér, döntési lehetőség. Kialakultak ezek az egyeztetési mechanizmusok, természetesen felülről vezérelt volt ez is, ez nem vitás, de már esze ágában nem volt a megyei tanácsnak megmondani, hogy például Szabadszálláson a Kossuth Lajos utcát kövezzék le vagy a Petőfi utcát.- Mik voltak a benyomásaid Kecskemétről? Úgy kerültél ide, a hetvenes évek derekán, hogy túl sok előzetes ismereted nem lehetett. A város 1950-ben lett megyeszékhely. Voltak-e komoly hiányosságok például a kulturális intézményekben, a szellemi élet színtereiben?- Ahhoz a kisvároshoz képest, amit az én szülővárosom jelentett, amit nagyon szerettem, és el sem tudtam képzelni, hogy máshol éljek, ahhoz képest ez egy lüktető szellemi életű város volt. Az mindenképpen az előnyére vált, hogy már akkor lakható, élhető méretű, emberközeli település volt. Alighogy megtelepedtünk, két hét múlva már volt saját újságosom, aki tudta, hogy én ezeket és ezeket a lapokat veszem, és félretette nekem, mert gyorsan fogyott. Ezek a kis, apró gesztusok a kezdetektől otthonosságérzetet adtak. Ugyanakkor, amit a kezdetektől nagyon hiányoltam, azok a fajta kisebb, klubszerű nyilvános terek, fórumok, amelyek az egyetemi városokban annyira jellemzőek voltak akkortájt. Budapesten éltem a diákéveimet, turkáltunk, válogattunk a hihetetlen mennyiségű rendezvényben, és a legkiválóbb művészek, sportolók, élénkebb lelkületű politikusok jöttek el, és büszkék voltak, hogy egy egyetemi klubban lehetnek, és ott a diákság szóba áll velük, túlzás nélkül mondom. Na, ezeknek a teljes hiányát tapasztaltam Kecskeméten. Kezdetben talán annak a számlájára írtam ezt, hogy a főiskola túlságosan szűk karakterű. Pontosan nem tudom, hogy miért alakult így, ezt végig hiányoltam, és még a mai napig is hiányolom.- Egyetértünk abban, hogy sajnos e tekintetben ma sem versenyezhetünk az egyetemi városokkal.- Színház volt, zenei jelenlét volt, a szervezőkön nem múlott, meglehetősen sok kiváló, adott esetben nemzetközi hírű művészt is elhoztak a városba, így csak a szándékon múlt, hogy elmenj-e vagy sem. Idő tényleg volt rá. És Pest is könnyen elérhető volt.- Mire idekerültél, addigra többé-kevésbé már volt egy alap intézményrendszer a városban, de még hiányoztak azok a különlegességek, ha úgy tetszik, az unikális jellegű intézmények, amelyekre ma Kecskemét olyan büszkén tekint. Arra volt-e közvetlen rálátásod, hogy milyen módon települtek le ezek? A politikai vezetők döntésein múlott? Gajdócsi széles látókörén múlott? Vagy kényszer volt, hogy egy megyeszékhelynek bizonyos kulturális vonzással vagy felsőfokú központ jelleggel is rendelkeznie kellett? Hogyan alakult, hogy itt zománcművészeti műhely, kerámiastúdió, rajzfilmstúdió létesült, megyei művelődési központ épült? Mennyire voltak ezek egy jól kialakult koncepció részei, vagy mennyire a véletlen eredményezte őket?- így együtt, ahogy föltetted a kérdést, együtt van benne a válasz is, szerintem. Nem tudok olyanról, én legalábbis nem találkoztam ilyen tudatos tervvel, hogy itt mi most és az addig központi bérrendszert egy flexibilisebb, a vállalatok által meghatározott szabályozással váltotta fel. 184
