Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 1. szám - Tornai József: Hernyók az akácfán
nem alszik »senki«. Mert a költő feloldódott a szemléletben, a műben, amely a legbensőségesebb kapcsolat volt a lét minden alakjával. Halála nem más, mint a feloldódás végleges története." Szép semmitmondás. Sem a fordítók, sem az értelmező nem képes az európai szemléleten túllépni, nem is juthat el a vers súlyos tartalmáig. Ha ezzel a látásmóddal szakítok, világossá válik az ösztönös (tehát nem filozófiai) fölismerés: a jelenségek mögött nincs szubsztancia. Nem arról van szó, hogy nincs semmi, ezt hinni tévedés volna: a jelenséggel, a léttel szemben nem a semmi áll. Buddha újítása annyi, hogy csak az abszolútat, föltétel nélkülit utasítja el, és nem a kondicionált keletkezést és megszűnést, amely változatlan a szemléletben. Rilke verse tehát leleplezi a tévedést, miszerint ellentmondás van lét és gyönyör között. Nincs ilyen ellentmondás, ha tudom, hogy a „Senkinek álma" a szubsztancianélküliséget fedi föl. Ezért, hogy a rózsának nem szirma van, nem is pillája, hanem szemhéja (Lider), méghozzá sok szemhéja. Ezzel még a brahmanista hagymáról szóló példázatot is összekapcsolhatjuk: hiába hámozzuk, csak újabb és újabb héjhoz jutunk anélkül, hogy a „hagymaságot" megtalálnánk. A Sírvers eszerint így hangzana: Rózsa, ó tiszta ellentmondás, gyönyör, senkinek álma lenni ilyen sok szemhéj alatt. A „tiszta ellentmondás" éppen a „tiszta" miatt látszat, a valóságos a „gyönyör", az, hogy a virágzás mögött nincs sem személyes, sem személytelen szellem. A lét azonos önmaga nemlétével. * * * Egy sötétbarna pont mászott meztelen vállamon a kertben, ahol ültem. Tízszer kisebb volt, mint egy katicabogár. Az asztalra segítettem egy fűszállal. Órákig nem mozdult. Aztán gyorsan nekilódult, és kitinszárnyát váratlanul széttárva elszállt az ismeretlenbe. Bámultam és megnyugodtam. Ugyanolyan génekből, kromoszómákból épült ez a másom, mint én. Mi választ el: a nagyobb láb, szélesebb törzs, szív, talán a sokkal összetettebb agy? De mi a különbség köztem és a százmillió fényév hosszú galaktikák között? Nem kerestem, nem is találtam végső különbséget. Az eónok egymásutánja tudhat valamit, amit én soha nem tudhatok meg. * * * Belenyugodtam: olyan világban élek, ahol a morálnak nincs többé döntő szerepe. A fecsegésé, képmutatásé, hazudozásé, manipulálásé annál nagyobb. Amit valamelyik pártnak, egyháznak, népcsoportnak az érdekében vagy céljai eléréséért tesznek, az eleve etikus. A sorrend megfordításáról van szó, de ezt már Lenin elboronálta a maga módján. Az elfogulatlanság nemcsak erkölcstelen, hanem 72
