Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 7-8. szám - Szakolczai Pál: "A titok az előrelátás képessége volt"
dolgozatot írtál? Milyen kapcsolatok eredménye az, hogy Te bekerülhettél fiatalon, friss diplomásként a megyéhez? Kellett-e például pályáznod?- A személyes történetem szerintem nem annyira fontos, de volt pályázat, mégpedig a Bács-Kiskun Megyei Beruházási Vállalat keresett közgazdasági területre szakembert. Gyakornokként Pesten én már akkor elkezdtem dolgozni, nem túl távoli szakterületen. És a Bács-Kiskun Megyei Beruházási Vállalat alapítója, legfőbb megbízója, a megyei tervosztály vezetője, Szigeti Péter válaszolt az én pályázatomra, hogy nagyon kell az elemzésekhez, a tervkoncepciók megalapozásához, a beruházások indoklásához az ilyen fajta szakember, mint amit ő rólam hallott. Nem titok, hogy Gaborják Józseftől, aki akkor már néhány hónapja a tervosztályon szolgált, is hallhatott rólam. Szigeti Péter keresett meg levélben, hogy külön pályázatot nem hirdet a megyei tanácsnál, ha jövök, akkor számít a munkámra.- Amikor a tervosztály vezetője lettél 1978-ban, akkorra számos fontos kecskeméti kulturális intézmény alapítása, vagy a létesítésről szóló döntés már megszületett. Voltak-e erről információid, kellett-e véleményt nyilvánítanod a fejlesztésekről, vagy döntési pozícióban voltál-e ezekkel kapcsolatban? Az ekkortájt létesült Zománcművészeti Alkotótelepre, vagy a Nemzetközi Kerámia Stúdióra gondolok többek között.- Döntési pozícióban nem voltam, hangsúlyozottan a testületek elé döntésre beterjesztett javaslatokért voltam felelős. Amíg nem vezetőként működtem, addig az jelentett feladatot, hogy a megalapított és már működő intézmények többletfejlesztésére kellett szánni időről időre valamilyen összeget. A Katona József Színház első teljes felújítására például több év költségvetési pénzéből kellett elkülöníteni, hiszen közel százéves épület volt. A Naiv Művészetek Múzeuma, a Kerámia Stúdió, és időnként a Forrás is igényelt többlet- forrást, fenntartásra vagy fejlesztésre. Akinek önálló épülete volt, mint a Zománcművészeti Alkotótelep vagy a Pannónia Filmstúdió, ott az utómunkálatok is mindig igényeltek valamilyen pénzösszeget a fejlesztési költségvetésből, de ezek nem voltak olyan méretűek, hogy magasabb szintű döntést igényeltek volna. Ha pedig igen, akkor működött ugyanaz az egészséges lobbierő, ami az alapításukról döntött, és szó szerint kierőltette Budapesten, hogy itt pedig ilyen intézmények kellenek. Persze ezeknek a fejlesztése, fenntartása azért mindig egy kicsit idegen test volt, mert a nagyon nagy fejlettségbeli lemaradásaink miatt az alapellátást kellett favorizálni! Alapellátás volt az oktatásban az óvoda és az általános iskola, alapellátás volt az egészségügyi ellátásban a háziorvosi rendelés, a szakrendelés és a kórházfejlesztés, szinte mindegyik kórházi székhelyünkön. A magas születésszám miatt természetesen a szociális ellátásban a bölcsődeberuházások is kiemeltek voltak. Alapellátás volt a lakás és kommunális fejlesztés, természetesen az óriási mennyiségi lakáshiány kielégítése, a kommunális ellátásban az akkor még nagyon hiányos víz- és csatornarendszer fejlesztése. Energiaellátásban még egy kicsi tennivaló maradt a faluvillamosítás utómunkálataiból. Az épülő földgázelosztó hálózat is sok teendőt adott. Az alapellátásokkal szembeállítva Budapesten az általad felsoroltakat - az alapellátásba nem sorolhatóakat - általában hátrább rangsorolták, tulajdonképpen azt látták benne, hogy a megyei vezetés egy kicsit szeretne lokálpatriótaként valami többletet létrehozni. Viszont nem volt nehéz meggyőzni őket az öntevékenység fontosságáról, és az is segített, hogy az állami forrás szinte csak járulékos volt, mert a kezdeményezéstől kezdve az önerő összegében és jelentőségében is meghaladta azt, amit a tervegyeztetéseken ezekhez a fejlesztésekhez mi központi forrásokból kértünk Budapesten.- Jelentős elmaradást említettél a megyei mutatókban, országos összehasonlításban. Ez tényleg ilyen szembeötlő különbség volt? Azt gondolhatnánk, hogy Bács-Kiskunnak legalábbis az északi 171
