Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 7-8. szám - Szakolczai Pál: "A titok az előrelátás képessége volt"
része többé-kevésbé a dunántúli területekhez hasonlított fejlettségben, lehetőségekben és szándékokban is. Nem így volt?- Nem! Ahogy én emlékszem, minden fejlettséget jelző mutatóban az országos átlag alatt voltunk. A „halmozottan hátrányos helyzetű" kifejezést a településekre, a térségekre, a kistérségekre akkoriban kezdtük el használni. Ezt tudományos igénnyel is szolgálta a hosszú távú, 15 éves országos területfejlesztési koncepció, amit minden ötéves tervben felülvizsgáltunk és aktualizáltunk, ha kellett, akkor módosítottunk is. A koncepciónak, mint minden hosszabb távú kitekintésnek, a tudományos igényeknek meg nem felelő, felülről indított, elrontott részei is voltak, amelyek nem állták ki az egyenlő esélyek, a demokratizmus próbáját.- Ezek voltak a szerepkör nélküli települések?- Igen, de más egyéb is, például, hogy nagyon ragaszkodtak ahhoz a közigazgatási beosztáshoz, ami akkor kialakult. Pedig lehetett látni, hogy nem a legjobb, meg azt is lehetett látni, hogy nagy térségekben, esetünkben a hárommegyés Dél-Alföldben is kellene gondolkodni. Ezeket a kényszereket mi nem tudtuk nem tudomásul venni! Meg azt sem, hogy a megyeszékhelyünk is jócskán le volt maradva a többi megyeszékhelyhez képest alapellátási mutatókban. Nemcsak ipari központokhoz, hanem Szolnokhoz, Szombathelyhez, különösen pedig Szegedhez képest. Pontos számot nem tudok mondani, de lehet, hogy Békéscsaba még nehezebben indult fejlődésnek, mint Kecskemét. Akkor mi már láttuk, hogy ha bármi struktúraváltás lesz, akkor annak Salgótarján például nagyon nagy vesztese lesz. Azt is láttuk, hogy Miskolc, mint ipari góchely, hiába kap óriási pénzt, az társadalmilag nem lesz sokáig tartható. De mindent összevetve, a már létező mutatóknál biztos, hogy Kecskemét inkább a középmezőny mögött kullogott. És hadd mondjak olyat is, amivel dicsekednem kell, hogy olyan tudományos munka került a kezünkbe az Országos Tervhivatal munkatársának tollából, ahol a faktoranalízis módszerével 50-60 fejlettségi mutatószám szintetizált hatását vették figyelembe, és ez is alátámasztotta, hogy a saját kategóriájában mindegyik településünk nagyon messze van az élbolytól, nagyon messze. A megye egésze is, és a városhiányos térségeink is, ami akkor Kunszentmiklós kisrégió volt és Bácsalmás kisrégió volt, és hogy ezek még inkább le vannak maradva, ezért a tevékenységük előbb-utóbb közeledett ahhoz, ami a doktori értekezésem témája is volt, hogy mit kell tenni, ha nincs egy térségnek szervező központja. így emelte föl a megyei önkormányzat - földrajztudósi és tervhivatali támogatással - Kunszentmiklóst és Bácsalmást, mert addig csak hat város létezett a megyében. Kiskőrös fiatal város volt, nagyon elmaradott közvetlen térséggel, úgy is mondhatjuk, hogy a már nagyon megkapaszkodó, szorgalmas és módos gazdák és magánszemélyek mellett a közszféra nagyon szegény volt. Nem is volt könnyű elfogadtatni. Egy példa: a Kecel, Soltvadkert, Kiskőrös háromszög, már az ott meghagyott magánszféra miatt is, eleve módosabb gazdasággal bíró magánszemélyek kezében volt döntően.- Ugye itt voltak a szakszövetkezetek?- Úgy van, és tedd hozzá a szövetkezetek által összehangolt háztáji gazdaságok árutermelését is! Ezzel más dolog volt, mint helyileg felismert fejlesztési móddal kérkedni, és más dolog volt, hogy esetleg nem tudtuk megszerezni az oda szükséges forrásokat. Kiskőrösön sokkal tovább voltak burkolatlan utcák, minden közművel ellátatlan külterületi helyek, és ott a kistérség, a régi kiskőrösi járás településein hosz- szú ideig kellett fölzárkóztatni alapellátásban is a községeket, iskolaépítéssel és így tovább. 172
