Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 7-8. szám - Szakolczai Pál: "A titok az előrelátás képessége volt"
Az igényfelmérések valóságos eredményeitől kissé elszakadva, az Országos Tervhivatalba mindig túlkozmetikázott adatokat küldtünk. A bölcsődei, az óvodai, az iskolai férőhelyek jövőben szükséges darabszámát a megfelelő, éppen felnövekvő korosztályok létszámának erős felfelé kerekítésével is igyekeztünk alátámasztani. Budapesten persze jól tudták, hogy valamennyi megye ugyanígy számítja az igényeket, ezért aztán inkább kellő kritikával fogadták a tervjavaslatainkat. Ezt a tervezési módszert egyébként - a magyar állattenyésztés vívmányaira alkalmazva - néhány évvel később Hofi Géza népszerűsítette a legnagyobb sikerrel, de ő a megszületett kismalacok számát kerekítette felfelé a kabaréban. Mit mondjak? Nem sok különbség volt. Akkor még volt bizonyos centrális irányítás Budapestről, de már konkrét tervutasítás nem volt. A fejlesztési döntések mindig hosszadalmas és szakmailag alapos egyeztetési folyamat eredményeként jöttek létre. A megyei tanács ágazati osztályai javaslataira támaszkodva szintén a tervosztály koordinálta és terjesztette az akkori politikai és választott testületek elé az egész megye termelő ágazatait is érintő komplex területfejlesztési terveket, beleértve az ágazatközi (élelmiszer-gazdaságra, idegenforgalomra, lakossági szolgáltatásokra vonatkozó) fejlesztési terveket is.- A központilag irányított tanácsrendszert követően huszonegynéhány éve már önkormányzati formában működnek a megyei és a települési önkormányzatok. Annak az időszaknak a pénzügyi tervezhetőségéről, finanszírozhatóságáról kérdezlek. Lobbiérdekeken vagy lobbierőn múlott, hogy Bács-Kiskun megye összesen mennyit tudott a Pénzügyminisztériumtól megszerezni fejlesztési forrásként, vagy ugyanúgy leosztották normatíva, fejkvóta alapján a költségvetési pénzeket, mint ahogy azt most ágazatokra bontva látjuk?- Az én emlékeim szerint - hangsúlyozom, az emlék itt gyakorlati tapasztalatot jelent, nem csak a mostani képzelőerővel megjelent fantázia termék - az 1968-as gazdasági reform1 után, tehát amikor én ide a megyébe munkát vállalni jöttem vissza, akkor már nem volt direkt tervutasítás, de nagyon nagy volt a központi szervek szerepe. A források elosztásában a fejlesztési oldalt az Országos Tervhivatal hangolta össze és irányította. A tervhivatal elnöke miniszterelnök-helyettesi rangban, nagyon nagy informális hatalommal rendelkezett. Hozzá kell tennem, hogy az én időmben páratlan tehetségű, gyakorlott menedzserek - nem véletlenül használom a menedzser szót -, tehát nem bürokrata hivatalnokok látták el ezeket a fontos beosztásokat. A Pénzügyminisztérium pedig a fenntartási költségvetés és az egész állami költségvetés felelőse volt, az összes termelő és nem termelő ágazat központi költségvetésből való finanszírozásának, a források elosztásának a központi szerve. Természetesen akár a fejlesztési költségvetést akarta a megyei tanács jóváhagyni mint döntést hozó testület, akár a fenntartási költségvetést, ezzel a két szervezettel tartozott egyeztetni. A teljes 14 év alatt, amíg a megyei testületeknél szolgáltam, ezeket az egyeztetéseket vagy előkészítőként, vagy résztvevőként, tervosztályvezető koromtól, tehát 1979-től kezdődően pedig már vezetőként végigéltem mint a szakmai javaslatok előterjesztője.- 1973-ban végeztél, és hamarosan a megyénél kezdtél dolgozni. Hogyan vettek észre, milyen útja-módja volt annak, hogy a megyei apparátusba kerülj? Mutattad magad, tudományos diákköri 1 1968-as gazdasági reform: 1968-ban új gazdaságirányítási rendszer lépett életbe az országban, amely nagyobb teret biztosított a vállalati és intézményi önállóságnak a termelés és a beruházások terén, liberalizálták az árakat, és az addig központi bérrendszert egy flexibilisebb, a vállalatok által meghatározott szabályozással váltotta fel. 170
