Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 7-8. szám - Csatári Bálint: Kecskemét valóságos "oázis" volt

megyei népfront kapott egy új helyet a régi megyeházán, így kiköltöztek a Rákóczi útról. Azt mondták, hogy ez nektek pont jó lesz. Akkor még az Akadémia fizetett valami lelépési pénzt a népfrontnak, nem a megye. Úgy gondolom, hogy a Kerámia Stúdió infrastruktúrája biztos többe került, vagy a zománcművészetié is, mint a miénk. Az is igaz, hogy ezek - különösen a mai pénzviszonyokhoz képest - nem voltak számottevő léptékű anyagi erőforrások. Az a negyven százalék, ami idejött a vidéki iparpolitikára szánt pénzekből, az igen. A mi támogatásunkat a megye egy költségvetési soron végig szerepeltette '98-ig. 1998-tól kezdve a megyei támogatások leálltak. Ekkorra már minden kutató kandidátus volt, doktor volt, akadémiai státust kapott mindenki. Glatz Ferenc MTA-elnöksége idején indult egy akadémiai megújító program, ezen belül volt egy Alföld Program. Akkor ki volt adva, hogy a húsz kutató három évig keményen dolgozzon, mert azt mondták, hogy ha ezt megcsináljátok, akkor azt, amit támogatásként kaptok majd, „otthagyjuk az emberek bérére". Ez be is következett.

Tehát büszke vagyok arra, hogy két évtizeden át organikus fejlődés volt jellemző erre a kis csoportra. A kutatási témák, a személyek és a tevékenységek tekintetében is. Az is igaz, hogy később a város fizetett nekünk még néhány alkalommal néhány milliót különböző városfejlesztési-tervezési munkákért. Például a mi integrált városfejlesztési stratégiánkat sok helyen tanítják, és a város a segítségével elnyert több milliárd forintot.15 Ennek ellenére mégse mondja ma senki, hogy most ugyan nincs pillanatnyi szükség rá, de itt van mondjuk hárommillió forint, és a kutatás szabályai szerint vizsgáljátok tovább a várost. A következő pályázatnál úgyis „megjön" az ára. Gyakorlatilag a megye ilyen kutatástámogatási értelemben megszűnt. Egyébként volt egy rövid időszak, amikor a régió lehetett volna az a szint, ahol a mi kutatásaink gyakorlati átkötése maximálisan megvalósulhatott volna. Ez 1998 és 2000 között volt reális, amíg Nógrádi Zoltán16 volt a dél-alföld régió elnöke. Az is teljesen egyedi eset volt, a mi „kutatói aknamunkánk" eredményének köszönhetően, hogy nem a megyei elnök lett a régióelnök, hanem egy kisváros polgármestere. De amikor megcsináltuk a régió első koncepcióját, az igazi kutatói feladat volt. Tehát a korábban említett „kettes" funkció. Amikor Hans Beck leköszönt mint EU-nagykövet, és a magyar régiók brüsszeli megbízottja lett, eljött Hódmezővásárhelyre a vitára. Az ülés végén odajött Hans Beck és azt mondta: igazgató úr, gratulálok, az önök által itt készített regionális program Európa bármely régiójában szakmailag megállná a helyét. De ez, sajnos, Nógrádin és Hans Becken kívül igazán senkit nem érdekelt. Nógrádit hamarosan leváltották, más meg azt kérdezte: adnak-e pénzt érte, vagy nem adnak? Utána, mikor ezek a mai és egyre torzabb pályázati rendszerek bejöttek, nemcsak a kutatásokat, hanem az egész terület- és vidékfejlesztést illetően, onnantól kezdve már tulajdonképpen és durván fogalmazva „lebutult" az egész tervezési tevékenység. A mélyebb és hosszabb kifutású kutatásokat ma nem igénylik. Most csak annyi kutatás kell, hogy a pályázatokba néhány adatsort be tudjanak írni. Komolyan a pályázatok hatásaival sem foglalkozik senki. Egyébként még lehet ez rosszabb is, mert Európában sokkal komolyabbak a monitoringértékelések is, amelyek bizony kutatásokon alapulnak.- Meglepő azért, amit mondtál, hogy amikor a Gajdócsi elment tárgyalni a minisztériumba, akkor hozzád fordult és kérte a kutatási adatokat. A szocializmusban a helyi vezető politikusok, mint ahogy a Romany is, támaszkodtak a kutatási eredményeitekre.

15 Kecskemét integrált városfejlesztési stratégiáját (2007-2013) az MTA RKK ATI készítette Csatári Bálint vezetésével, http://www.alfoldinfo.hu/kecskemet/ivs/

16 Nógrádi Zoltán a Dél-alföldi Regionális Fejlesztési Tanács ügyvezető elnöke volt 1998-tól 2000-ig. 1994-től Mórahalom polgármestere, 1997-től Fidesz-tag, 2002-től folyamatosan országgyűlési képviselő.

167