Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 7-8. szám - Csatári Bálint: Kecskemét valóságos "oázis" volt
■ gő. Komolyan. A fiatalok gyakorlata során olyan adatfelvételek készültek, amelyek ma nagyon hiányoznak. A harmadik feladatunk a publikálás volt. A negyedik az információs rendszer felállítása. Ebben mi jártunk az élen, az egész Regionális Kutatások Központja intézetén belül is. Amikor az első kecskeméti honlapot megcsináltuk Katona László13 polgármestersége idején 1995-ben, akkor még nagyon kevés városnak volt weblapja. Akkor a kecskeméti honlap országos szinten az első tíz között volt. Szerintem a maga intelligens természetességével jobb volt, mint ami most van, mert a mai kissé bürokratikus, és kevésbé a város életéről, „leikéről" szól. Az ötödik feladatunk a nemzetközi kapcsolatok építése és szélesítése volt. Végül a hatodik az a bizonyos „kristályosodási pont" kutatóműhely-funkció volt. Ez azt jelentette, hogy Bajától, Mélykúton át, Kalocsán keresztül Kunszentmiklósig vagy Tiszakécskéig mindenütt tartottunk előadásokat, képzéseket, összehívtuk a polgármestereket. Aztán a rendszerváltás után elkezdődött a tervszerű regionális politika. Ebben az időszakban lettünk az MTA RKK Alföldi Tudományos Intézete, a békéscsabaiakkal, a szolnokiakkal és a debreceniekkel együtt. Tehát, mondjuk, a fénykorunkban a kecskeméti RKK csoport egy 32 fős, 25 kutatóból álló intézetnek volt a központja. Az utóbbi években mélyrepülésben van, sajnos, mind a tudomány, mind ez a szakterület. Egy dologra mindig nagyon ügyeltem, sokan irigyelték is tőlem, még talán ma is irigy- lik, de soha semmit zsigerből, hazugságból vagy átverésből nem csináltunk. Engem a hatalom egyáltalán nem érdekelt, s nem érdekel ma sem. Viccesen hangzik, sokan kérdezték: mondd már, te kinek a kicsodája vagy? - Pláne, amikor az intézetet alapítottuk. Mondom: hidd már el, hogy senkinek a senkije nem vagyok. De azért arra büszke vagyok, hogy az új települések kutatási összefoglalóját magam adtam át Gajdócsi Istvánnak, aki előterjesztette azt a parlamentben. A politikához legközelebbi feladatot csak a nyugdíjazásom után vállaltam el. Most a Magyar Nemzeti Vidéki Hálózat14 elnöke vagyok. S bizony, nem könnyű. Mert mára az országban, sajnos, nagyon megcsappant a szellemi munka iránti igény. Sajnos az intézet kutatási megrendelései is lecsökkentek. Részben azért is mentem el nyugdíjba, mert elég nyilvánvaló, hogy nem tudtam lelkileg azonosulni, asszisztálni annak a lebontásához, amit magam építettem csaknem három évtizeden át. Bizony ez elég szomorú. Bár egyetlen napot nem bánok, hogy ott tölthettem mint „hiteles" és sokak által megbecsült kutató. — Nagyon izgalmas, amit mondtál, hogy a tanácsi iparfejlesztésre ilyen jelentős összegeket kapott annak idején Bács-Kiskun megye. Valószínűleg a kulturális intézmények létrehozására, felépítésére is hasonlóan jelentős összeget tudott megszerezni a megyei vezetés. Úgy tűnik, hogy más megyékben ez nem feltétlenül volt így. Ez betudható-e annak, hogy a megyei vezetés itt nyitottabb volt, felismerte a lehetőséget, és tudott is lépni, tehát volt valamiféle kapcsolatrendszere, eszköze, hogy ezeket az eredményeket el tudta érni1 — Lehet, hogy nagyon leegyszerűsített, de teljesen egyértelműen igen a válaszom. Ami a pénzt illeti, a helyzet a következő. Mondjuk a mi csoportunk létesítését illetően azt mondta a megye, hogy körülbelül két munkaerőre szóló, akkori bértömegre szóló kutatási megbízást ő rendszeresen ad. Az Akadémia is adjon az intézetre két konkrét kutatói státust. Akkor szűnt meg a járási hivatal, és a megyei önkormányzat tizedik emeletén volt három szoba. Azt mondták, hogy adunk még egy asztalt, írógépet, telefonvonalat is. Tudtuk, hogy nem ez lesz az intézet végleges helye. Akkor még virágzott a népfront: a 13 Katona László 1994 és 1998 között volt Kecskemét polgármestere. 14 Csatári Bálint a Magyar Nemzeti Vidéki Hálózat elnöke 2011-től. 166
