Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 7-8. szám - Pintér Lajos: Fehér zsebkendő
most, mi valamennyien az állásunkkal és a fejünkkel játszottunk ennek a Csoóri-anyagnak a közlésekor. Tehát később elmeditáltam azon, hogy milyen érdekes, hogy Csoóri azt mondta, hogy a nyomdászokat üdvözli, nem azt, hogy bennünket ölel és megköszöni a közreműködésünket. De ezen csak egynéhány napig kellett töprengenem, mert következő alkalommal, amikor jött Kovács István, aki a kéziratot is hozta, tehát aki az „első számú bűnös" az akcióban, akkor hozta valamennyiünk számára Csoóritól a dedikált kötetet, egy frissen megjelent könyvét, külön-külön dedikációval, igazság szerint megköszönte a vele való együttműködést és azt az akciót. De mondom, hogy részéről az első köszönet a nyomdászoknak szólt. Na de hát a szerepüket nem is lehet kisebbíteni, amikor őnekik egy szedést szét kellene dobni, a Forrást meg kellene semmisíteni, és ők ezt kijátsszák. — Ez a Petőfi Nyomda volt? — Az akkori Petőfi Nyomda. Ugyanúgy az állásukkal játszottak ők akkor, ott, az a 4-5 ember, mint mi. Nem Pol Pót megye volt Bács megye, hanem egy reformmegye volt, mivel ezt követően csak egy pártfegyelmivel és később a szerkesztőség átszervezésével védőernyőt teremtettek fölénk. A szerkesztőség átszervezése sem személyi konzekvenciákkal járt, hanem kaptunk egy szerkesztőség-bizottságot. Na mondd már, kaptunk egy szerkesztő- bizottságot, aki semmibe nem akart beleszólni, mert ő maga is szégyellte a létét. Tehát ilyen kis apró mozzanatokban mutatkozik meg, hogy a történelem egy adott pillanatban merre halad, hogy reformirányba megy vagy konzervatív irányba. Amikor a szerkesztőség meghurcolása zajlott, Lezsák Sanyiék, illetőleg hát a magyar írótársadalom akkor is mellénk álltak. Pócs Péternek9 volt egy öreg kis Polskija, Lezsák Sándorral autóba ültek, és az egész országot körbeautózták mondjuk másfél nap alatt, és vagy 80-100 írótól az egész ország területéről Debrecentől Sopronig és Budapesttől Pécsig, a magyar írótársadalom aláírását, nyilatkozatát hozták, hogy a Forrás mellé állnak ebben a Csoóri-ügyben és ebben a pengézésben. Aláírta a magyar értelmiség lehet azt mondani színe-java ezt a nyilatkozatot, amelyben elítéli a pengézést, illetőleg a Forrás szerkesztői elleni bármilyen eljárást. Természetesen ezt első szóra én is aláírtam, Pócs Péter és Lezsák Sándor a rossz Polski Fiattal mehetett tovább Debrecenbe, hogy ott Görömbei András is aláírja, aztán tovább Miskolcra. Na most ez a Csoóri-cikk is kijutott a Szabad Európa Rádióba, úgyhogy ennek a nyilatkozatnak meg a Csoóri-írásnak a beolvasása fő napirendi pontja, fő műsorszáma volt, tehát a nemzetközi nyilvánosság megvolt számunkra. — A helyi értelmiség is éreztette, hogy mellettetek áll? — Igen, meg kell nézni az aláírók listáját, helyből is sokan aláírták. És hát, ha Pócs Pétert és a Lezsák Sándort vesszük, akkor pedig azt kell tudni, hogy helyből indult a kezdeményezés az aláírásgyűjtésre. Megkeresték ekkor, ezen az úton Tömöry Pétert, aki a színház akkori főrendezője volt, Erdélyből áttelepült író, hogy ő is írja alá ezt a nyilatkozatot. Én úgy gondolom, hogy alá is írta, most már nem emlékszem, és a szobájában épp ott tartózkodott akkor Szirmai Péter színész is, aki ha már a szobában volt, neki is odatették ezt a nyilatkozatot, írja alá. És nagyon emberi mozzanatként hadd mondom azt el, hogy Szirmai Péter elolvasta, és azt mondta, ne haragudjatok, nem írom alá. Elővett egy fehér zsebkendőt a zsebéből, és azt mondta: „édesapámtól csak ez az egy emlékem maradt", a zsebkendőt mutatta és azt mondta, „ezek mindenre képesek". Hát akkor lehet, hogy se a zsebkendőt nem értettük, se azt, hogy ezek mindenre képesek, se azt, hogy Szirmai Péter miért nem írja alá, de később megtudtuk, hogy Szirmai Péter Szirmai Ottónak, a rádió 9 Pócs Péter (1950) tervezőgrafikus. 1999-ig szorosan együttműködött a kecskeméti Petőfi Nyomdával és a Katona József Színházzal. 154
