Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 7-8. szám - Pintér Lajos: Fehér zsebkendő

oldal kijöjjön, illetve az első 16 oldal ne hiányozzon. Hát ezt a nyomda a maga módján megoldotta, tehát ragasztótól csöpögött a szám, és a botrány elkerülhetetlen volt, hiszen országosan nagyon gyorsan híre ment, hogy a Forrást megpengézték.8- Ez megyei döntés lehetett?- A főszerkesztő innen kapta a megyétől, de hogy hol született, azt nem tudom. Megmondom őszintén, hogy még évtizedekig kínzott a bűntudat, tegyük idézőjelbe, hogy ebben a 2-3 hónapban, amíg megjelent, nem én szóltam-e el magamat, hogy ilyen anyagot fogunk közölni. A „szóltam el magam" azt jelenti, hogy olyan társaságban, ahol besúgó volt és az továbbsúgta, satöbbi, ezt én így értem. Az utólagos kutatások azt mutatják, hogy a dolog nem így történt. Volt a Forrás körül egy besúgó, sajnos nem tudtuk, külső ember, őneki dicsekedett el Zám Tibor, hogy milyen nagyszerű anyaggal készülünk. Ő mint kollégának a legjóhiszeműbben dicsekedett el ezzel, és innen a besúgón keresztül vándorolhatott a hatalomhoz az információ, hogy mi lesz a Forrásban. Különben néhány éve a III/3-as aktáinkat egy történeti hivatali munkatárs kikutatta, és a Forrásban közölte, onnan bogozható ki ez a szál, ha az ember figyelmesen olvas. Na most, nem elég, hogy a Forrást megpengézték, hanem oda kiszállt a rendőrség, és a rendőrség jelenlétében kellett a nyomdában a meglévő szedést szétdobni, és a kipengézett részeket megsemmisíteni. Ezt ellenőrizték. Ez a nyomdászokat nagyon sértette, és bizonyos nyomdászszolidaritás alakult ki. És kijátszották, a kipengézett írásokból több megmaradt, és nem azt a szedést dobták el, hanem egy másikat, és még utána is sokszorosítottak a Csoóriból példányokat. Tehát a nyomdából ezt követően a legnagyobb tiltás ellenében is, de kerültek ki kész példányok, és a szedésből újranyomtatott Csoóri-írásrészletek is. Ezt onnan tudom, hogy pár nap múlva, amikor a nyomdába kimentem, akkor a nyomdászok dugták a hónom alá a kész Forrás-számot. Minden volt nekik. A hatalom éberségét is kijátszva, ez nagyon érdekes, és nem tudom, hogy milyen munkásszolidaritásnak tekintsem, de ez így történt. A következőt kell még ehhez elmesélnem. Na, volt egy Forrásunk, mert a nyomdászoktól kaptam, mégpedig egy olyan Forrást, ami pengézetlen volt, tehát benne volt a Csoóri. Egy eredeti, jó Forrás! Ez óriási kincs volt akkor, és én arra gondoltam, hogy milyen jó lenne ezt elvinni Csoórinak, vagy inkább eljuttatni. Postán nem mertem küldeni, gondoltam, hogy ezekben a napokban figyelik a Forrás és a Csoóri közötti minden mozgást. Volt egy Forrásom, egy teljes, igazi Forrás, voltak a nyomdában utólag gyártott különnyomatok is. Szinte viccesen lehetne különnyomatnak is nevezni, hogy a nyomda nem tudom hány példányt legyártott utána. És akkor én tűnődtem rajta, hogy mit tudok csinálni. Csoórit nem akartam értesíteni, találkozót nem akartam tőle kérni, mert tudtam, hogy az csak rosszra vezet. Szabályosan fölültem a vonatra, fölmentem Pestre, és elmentem Csoórihoz, gondoltam, hátha otthon találom. A Keleti Károly utcában lakott, és úgy gondoltam, ha nem találom otthon, bedobom a postaládájába. A Keleti Károly utcában középen meg Csoóri jött szembe! Úgyhogy a sors nekünk kedvezett, ennél jobban a konspirációt meg se lehetett volna szervezni. Összetalálkoztunk, én röviden vázoltam neki a helyzetet, odaadtam a Forrást, megmondtam azt is, hogy a nyomdászok milyen karakánul viselkedtek, többek között nekik is köszönhető, hogy van ez az eredeti példány. Csoóri ezt átvette, mindent megbeszéltünk, mondta, hogy „ölelem a nyomdászokat", adjam át az ölelését. Elváltunk, és ahogy én tudom, ennek nem is maradt nyoma, úgyhogy a konspiráció akaratlanul kitűnően sikerült. Csoóri azóta már nyilatkozta, hogy őneki a Forrás eredeti példányából van. Hát ezért van, mert én adtam neki, én meg a nyomdászoktól kaptam. Na

8 Az írás jóval később megjelent a Forrás antológiában: Csoóri Sándor: Egy nomád értelmiségi. Forrás antológia 1979-1989 (Kecskemét, 1990)

153