Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 7-8. szám - Pintér Lajos: Fehér zsebkendő
a Forrás szerkesztőségéből került a rendőrséghez a vers. Ezért Varga Mihály kereszttűzbe került, a közösségen belül is hitelét, tekintélyét vesztette, majd ez később az állásába is került. El kell mondanom, hogy az én „kutatásaim" szerint ebben az ügyben Varga Miska ártatlan. Évtizedekkel később beszéltem erről a kérdésről Domokos Mátyással, a híres irodalomtörténésszel, aki különben Bari Károlyt fölfedezte, a Szépirodalminál szerkesztő is volt, és az egész pályáját végigkövette. Még levélváltásunk is volt Domokos Matyival erről a kérdésről, mert engem egy kicsit piszkált ez a dolog. Domokos Mátyás elmondta, hogy Bari Karcsi barátunk a Forrásnál jóval előbb ezt a verset már beadta a Népszabadságnak, és hónapok elteltek időközben, tehát száz százalékig biztos, hogy nem a Forrástól, hanem értelemszerűen a Népszabadságtól került a rendőrséghez a kézirat. Ezt egy levelében nekem Domokos Mátyás le is írta, és megerősített, hogy ő állítja, hogy a vers jóval korábban a Népszabadságnál járt, és a Népszabadság keverte körülötte ezt a port, ami hát végül Varga Miska szemébe szállt. Domokos Mátyás levelét megmutatni, elővenni nem tudom, mert vigasztalásul valamikor nekiadtam Varga Mihálynak. Kíváncsi vagyok, hogy ő megőrizte-e.- Mi volt annak a magyarázata, hogy itt az általánosnál szabadabb volt a szellemiség? Honnan adódott az, hogy Kecskemét befogadó város, Bács megye egy kicsit reformmegye volt?- A városban vagy a megyében volt-e az erő, a tanácsi vonalon vagy pártvonalon volt-e reformerő, az az igazság, hogy ezt a kérdést én megválaszolni nem tudom. Kecskemétet az én szememben, és mások szemében is, az addigra Pestre, miniszternek elhelyezett, előtte Kecskeméten tevékenykedő Pozsgay Imre, a párt első titkárának idekerülő Romány Pál és Gajdócsi István fémjelezte. Tehát ilyen értelemben ebben van párti és tanácsi mozzanat is, és inkább mintha a megyei káderek lennének dominánsak, mintsem a városiak. Mintha a megye lett volna reformmegye, és szakmailag erősebb, nem pedig a város. De ezt nagyon kérdőjelesen fogalmazom meg. Egy biztos: hasonlítsuk össze Szegeddel, ami Komócsin megyéje volt, Pol Pót megyének nevezték, és hát Bács megye pedig a reformjairól és a reformtörekvéseiről volt híres.- Ez a reformjelleg Kecskeméten kívül más Bács megyei városokban is érződött?- Én nem tudom, de úgy gondolom, hogy igen. Muszáj volt, hogy érvényesüljön, hiszen a megyei tanács és pártvezetés határozta meg ezt a légkört, és akkor természetesen az egész megyére kiterjesztette. Nem kellett messze menni, mert Szegedet például Pol Pót megyeként emlegették, és mikor később botrány lett a Tiszatájnál, ez meg is látszott, mert a szerkesztőséget egy pillanat alatt elzavarták. És amikor botrány lett a Forrásnál, a szerkesztőséget nem zavarták el, hanem egy bizonyos fegyelmi eljárást lefolytattak, de a szerkesztőséget a helyén hagyták. Tehát megmentettek bennünket.- Itt most a lakiteleki találkozóra gondolsz?- Inkább a Csoóri-ügyre. Majd arra mindjárt kitérhetünk, de elöljáróban annyit elmondhatok, hogy ez a politika kicsit fellegjáró is volt. Tehát ilyenkor a szerkesztőség feje fölött történtek a dolgok, egyszemélyes felelősség jellemezte ezt az időszakot, hiába voltunk öten-hatan a szerkesztőségben, minden a főszerkesztőn csattant. Hatvani Daninak annyi pártfegyelmije volt, mint csillag az égen, de nem mozdították el. Mindig, a pártfegyelmijével együtt megvédték. A pártfegyelmit kiosztották neki, önéletrajzi könyvében is megírja4, de utána meghívták egy konyakra. 4 Hatvani Dániel: Tilalomfák árnyékában. Egy irodalmi főszerkesztő emlékirata. Budapest, Püski Kiadó, 1997. 149
