Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 7-8. szám - Kalmár Ágnes: "Nem tudok más múzeumot, ami úgy nyílt volna meg, hogy nem volt gyűjteménye"

'81-ben, hogy Szórakaténusz Játékműhely és Múzeum, aztán átesett a ló túloldalára, és Szórakaténusz Játékmúzeum lett. A kilencvenes években kapta a mai nevét, hogy Játékmúzeum és Műhely. Közben persze a múzeumról való gondolkodás is módosult. Például mikor én elkezdtem dolgozni, akkor a műtárgyakat önmagukban szemlélték, ezt mutatta a leltározás is egyébként, mert egyenként leltároztuk be. Most már olyan törvény van, ami egységében szemléli egy-egy családnak vagy egy-egy játékkészítő műhelynek a játékkészítő kultúráját, a leltári számok mutatják ezt. Tehát a tárgyak csak alszámokként szerepelnek, az emberi történetek, a személyes történetek és a kultúra, amelynek részei, azok tulajdonképpen ezeknek a tárgyaknak az összefoglalóivá váltak. Ami a Szórakaténuszt illeti, mindenféleképpen kinőttük a kereteket, hiszen már eleve olyan környezetbe épült, ami nagyon körbehatárolt. A múzeum mindkét tevékenységére vonatkozik ez. Magyarország országos gyűjtőkörű múzeuma egyébként a mienk, annak ellenére, hogy megyei keretekben működünk kezdetektől fogva. Bár az is egy érdekes dolog, nem tudok más múzeumot, ami úgy nyílt volna meg, hogy nem volt gyűjteménye. Magyarán szólva: nem lehetett volna múzeumnak nevezni. Mert mindaz, amitől múzeum a múzeum, abból itt akkor semmi nem volt. Ma már persze megvan az országos elismertsége, és bőven megvan a szükséges gyűjteménye is. Sajnáljuk, hogy a gyűjtemény apró, finom szépségeit nem tudjuk bemutatni, amitől igazában véve szép lenne és értékes a kiállításunk.- A műhely iránti érdeklődés hogyan alakult? Egyenletes volt, vagy voltak benne hullámok a kezdetek óta?- Az a helyzet, hogy a műhely iránti érdeklődés, ez egy összetett dolog már megint csak, mert a műhelynek is nagyon sokféle tevékenysége van. Nyilvánvaló, hogy kezdetben, amikor még sehol az égvilágon, vagy csak egy-két elszórt helyen volt az országban ilyen, ehhez hasonló tevékenység, akkor hihetetlen nagy figyelem fordult ide. Azóta azért, mint ahogy a jó dolgok szoktak, elterjedt ennek a kultúrája. Nemcsak szervezett szabadidős tevékenységként különböző művelődési házakban, gyermekintézményekben vagy más múzeumokban, hanem a pedagógiában, az oktatásban is. Ez követendő minta, példa lett. Most nyilvánvaló, hogy ha már nemcsak itt van, hanem már van itt is, ott is, amott is, sőt esetenként ugyanazokat a szakembereket is hívják meg a különböző helyekre, hát akkor megoszlik ez a figyelem. Én ezt nem kudarcnak, hanem sikernek érzem. Azért a háznak van egy atmoszférája, ezt viszont sikerült megőriznünk a mai napig. Másfelől pedig a műhelytevékenység az elmúlt 30 év összes tapasztalatával, gyakorlatával együtt folyik, amit azért nem lehet pótolni.

Még egy dolog mutat arra, hogy ennek milyen sajátos és szimbolikus atmoszférája van és ezzel kicsit arról is beszélek, hogy itt a látogatói szokások is változnak. Nyaranta megnövekedett azon látogatóknak a létszáma - és most a műhelymunkáról van szó -, amikor a nagymama a külföldön élő gyermekeinek a családját, tehát az unokáit elhozza, akik nyáron hazajönnek hozzá. Ok ide hozzák el ezeket a gyerekeket. Nem a többi, egyébként hasonló tevékenységet űző intézménybe, hanem ide. Ez mutatja, hogy szimbolikus jelentése is van ennek a háznak. Azt egészen fontosnak és jelentősnek tartom még, hogy bizonyos foglalkozási formák szezonálisak, mint például az Aprók Tánca.9 Szezonális, mert ahogy a jó idő közeledik, annál inkább mennek a szabadba, de télen meg nagyon sokan jönnek. Az Aprók Tánca egy nagyon összetett foglalkozási forma. Te nagyon jól tudod, szerintem, hogy ennek a reneszánsza nem hanyatlik, tehát erre igény van az emberekben. Olyan közösségi igény van, ami azért nem múlik. És mint mondtam, ez a tér erre ideális. Egész

9 Az Aprók Tánca kéthetente, szombatonként kerül megrendezésre. Andó Ilona és a Hegedűs együttes várja a népzene, néptánc, népmese, kézműveskedés iránt érdeklődő kisgyermekeket és szüleiket.

143