Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 7-8. szám - Kalmár Ágnes: "Nem tudok más múzeumot, ami úgy nyílt volna meg, hogy nem volt gyűjteménye"

lenkedtem. Emlékszem, hogy még akkor Máté fiamat vártam, mert ő '80 őszén született, és innen, a szalagház erkélyéről fényképeztem, hogy épül a Szórakaténusz. Gondolkoztam és bedobáltam mindenféle cetliket házakhoz, hogy mi a játékokat gyűjtjük. Szóval az ember ügyetlenkedett. Én nem néprajzkutató voltam, és művészettörténeten ezt nem tanultuk. Nálunk ez szóba se jött, pedig volt muzeológia óránk, és én nem levelezőre jártam, hanem nappalira, tehát nem arról van szó, hogy lemaradtam valamiről. Na és akkor nagyon hamar kialakult, hogy Jávomé Kolozsváry Judit pszichológus lett a múzeum vezetője.- O hogyan került ide, miért éppen pszichológus kezdte el vezetni az intézményt?- Én azt hiszem, hogy akkor a megyei vezetéssel együtt határozták meg, hogy ki kerüljön az intézmény élére. Úgy tudom, hogy akkor két ember került szóba, és mivel még akkor ebben a házban nem folyt természetes anyagokból való játékkészítés, egy olyan szakembert kerestek, aki a gyerekek kultúrájához, leikéhez legjobban ért. Lehet, hogy olyat kerestek, aki kicsit másképpen közelít a gyermekekhez. Szóval én ezekbe nem láttam bele akkor. Kolozsváry Judit 1983. december 31-ig volt igazgató, 1984. január 1-jétől jött dr. Kriston Vízi József néprajzkutató és népművelő, aki 2000. december 31-ig volt az intézmény vezetője. O Egerből jött ide, és neki ott már voltak játékkutatásai. Aztán '84-ben Váczi Mária volt a következő munkatárs, tehát a harmadik, aki népművelőként jött ide Kiskunfélegyházáról, ahol a művelődési házban dolgozott. Magas minőségű szakmai munkája okán terelődött rá a figyelem és hívták meg Kecskemétre. 1982-ben dr. Bánszky Pál idehívta Gödöllőről Nagy Marit és Vidák Istvánt. Vidák István nem volt státusban, de ők, mint ahogy tudjuk, mindent együtt végeztek, tehát együtt dolgoztak itt a házban '82-től. Volt még gyűjteménykezelő, aztán más szakalkalmazott tulajdonképpen nem volt. így folyt a háznak a munkája. Akkor az alkalmazottak köre sokkal bővebb volt, mint most. Voltunk tizenketten, ma meg öten, és ebből is van, aki részmunkaidős.- Hogyan változott a múzeum profilja? A tárgygyűjtés volt és maradt a legfőbb cél?- A figyelem fokozottan a műhelytevékenységre irányult. A gyűjtemény egyfelől szinte magától gyarapodott. De most olyat kérdezni, hogy mi volt az embernek a gyűjtési koncepciója, hát először is az, hogy semmi nem volt, legyen már valami. Aztán meg a magyar nyelvterület játékkultúráját volt hivatott gyűjteni tárgyakban, írott dokumentumokban, képekben, hangfelvételben, tehát mindenféle formában. És ezt nem volt olyan könnyű gyűjteni. Az, hogy népigyermekjáték-gyűjtemény legyen, az egy szép cél volt, de azért a '80-as évektől népi játékokat gyűjteni... Mit tudtál gyűjteni? A népi játék nem az, amit elraktok otthon, az legtöbbször elvész. Olyat lehetett beszerezni, amit az idősek fölidéztek gyerekkorukból. Úgyhogy nem a népi játékok szaporodtak gyorsabban, hanem az egyéb más, polgári meg ipartörténeti gyűjtemény. Most húszezer tárgynál biztos, hogy több van, de nehéz megmondani, hogy mi számít egynek. Én kezdetektől fogva a magyar játékkultúrát próbáltam gyűjteni, nagyon-nagyon nehéz volt, először is arról tudtunk a legkevesebbet, mert irodalma a nyugat-európai, vagy akár a keleti játékkultúrának már volt, de a hazainak nem. A másik az, hogy a magyar játékkultúra gyűjtését nyilvánvalóan a szomszédos országokkal együttműködve kéne csinálni, ez se olyan egyszerű dolog. Én ezért sokat próbálkoztam kapcsolatot teremteni szomszédos országokkal.8

A 30 év nagyon gazdag volt, mindannyian el tudjuk mondani, hogyan változott az intézmény tartalmi munkája. Az intézmény elnevezése is változott, mert úgy nyílt meg

8 Kalmár Ágnes 1993-ban megszervezte a cseh, szlovák, magyar játékkonferenciát. Amikor Szlovákiában, Kékkőn (szlovákul Modry Kamen) játékmúzeum alakult, akkor Kecskemétről vitt ki játékokat, és ő rendezte az első játékkiállításukat.

142