Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 7-8. szám - Kalmár Ágnes: "Nem tudok más múzeumot, ami úgy nyílt volna meg, hogy nem volt gyűjteménye"

1972-ben alakult meg. Ezek az ifjú népművészek dr. Bánszky Pálhoz tartoztak, mert ő volt akkor a Népművelési Intézetben a vizuális művészeti osztály vezetője, és ahhoz az osztályhoz tartozott a bábművészettől az avantgárd művészetig minden. A Népművelési Intézet emlékeim szerint, 1951-ben alakult, és a feladata a tömegkultúra alakítása volt. Ennek lett része a gyermekek környezetének alakítása is. Magyarországon 1952-ben Játékfelülvizsgáló Bizottságot2 hoztak létre, aminek egyik feladata az volt, hogy mindent kitiltson, ami a régi tagadott rendszerből származik. Úgyhogy nem egy játékkészítőt ismerek, aki úgy kezdte a játékkészítő tevékenységét, hogy a fölszámolásra ítélt játékgyárakból hordta el a még megmaradt, végkiárusított tárgyakat, és azzal vásározott, búcsúzott. Tehát egy sokkal hosszabb és bonyolultabb folyamat volt a hetvenes évek előzménye. Az FNS, ami ennek a stúdiónak a rövidítése volt, ez az úgynevezett nomád nemzedékhez tartozott. Ennek pedig része volt az építészet, az irodalom, a táncházmozgalom, a zene, a népzene. A fő alapgondolat az volt, hogy a magyar nép kultúráját kell művelni, folytatni, ami akkor a paraszti, tehát a magyar falvak kultúráját jelentette. Most megint csak a játékhoz szeretnék visszafordulni. Létrejött a kézműves játékkészítő kultúra minden területen, például a gyermekfoglalkozások területén, és ez három emberrel, Nagy Marival, Kardos Marival és Vidák Istvánnal kezdődött. Mind a három nagyon jól ismert név. Nagy Marit, Vidák Istvánt3 nem kell mondanom, Kardos Marinak4 is nagyon sok könyve ismert a fazekasságról, annak az oktatásáról. Egyébként, hogy kicsit közvetlenül is kapcsoljam, ő Sipos Mihálynak, a Muzsikás együttes prímásának a felesége, tehát ez ugyanaz a kultúra, csak egyik a zenében, a másik a tárgyalkotó tevékenységben. Egyébként Kardos Mari volt az első a Szórakaténusz Játékmúzeum és Műhelyben, aki játékkészítő kézművesfoglalkozásokat tartott óvodásoknak és ez még 1981-ben, 1982 legelején volt. Tehát tulajdonképpen ezeket a jelenségeket a ház közvetlen előzményeinek tudom tekinteni. Nagy Mari, Kardos Mari, Vidák István nyaranta táborokba járt, művésztelepeken, a művészek gyermekeinek tanítottak egyszerű tárgy készítést. Nagy Mari gyékényből, Kardos Mari papírból, az István meg szintén valamilyen természetes anyagból készített játékokat a gyerekekkel. Aztán ez egyre fejlődött, mert Tokajba, a művésztelepre jártak, ahol mindig volt valami közös, meghirdetett program. 1975-ben a játék volt. Nagyon sokan csatlakoz2 A Minisztertanács 1952-ben állította fel a Játékfelülvizsgáló Bizottságot, amelyben a minisztériumok által delegált szakemberek mellett az iparosok érdekképviselete is helyet kapott. A bizottságnak lényegében minden, Magyarországon gyártott és tervezett játékot be kellett mutatni. Egy évvel később, minisztertanácsi határozattal, szovjet mintára, a Zagorszkban működő intézetet másolva megalapították a Játéktervező Intézetet. A központi intézkedéssel arra kötelezték a játékgyártással, illetve -tervezéssel foglalkozó cégeket, hogy ott, egy központi irodában terveztessék meg a játékokat. (http://www.mult-kor.hu/cikk.php?id=35345%C2%A0&print=l, 2012.04.24.)

3 Nagy Mária és Vidák István az 1970-es évek elején fellépő „nomád nemzedékihez tartozva Gödöllőről, művésztelep háza tájáról indult el a népművészet megújhodását kereső programjával. 1972 és 1982 között, az egész magyar nyelvterületet bejárták, kutatták és művelték a kosárkötés különböző ágait. 1974-ben Népművészet Ifjú Mestere címet kaptak. 1979-től igazi nagy szenvedélyükké vált a nemezkészítés. Azóta folyamatosan kutatják, művelik és tanítják honfoglaló őseink hagyatékát, a szőr, a gyapjú megmunkálását. Az 1980-as évek elejétől részt vettek Kecskeméten a Szórakaténusz Játékmúzeum és Műhely szakmai tevékenységének megalapozásában, a hagyomány és a játékkultúra műhelyprogramjának kidolgozásában, kivitelezésében, terjesztésében. 1986-tól tagjai a Magyar Alkotóművészek Országos Szövetségének, mint textilművészek, és egyben elindítói is lettek a hazai és nemzetközi nemezoktatásnak. Számos tanulmány és könyv szerzői. 2010-ben mindketten elnyerték a Népművészet Mestere címet, (http://www.studiolum.com/nm/hu/nagymaria.htm, 2012.04.24.)

4 Kardos Mária keramikus, számos módszertani publikáció szerzője. 1982-1987 között a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógia Tanárképző Főiskola kerámia szakkörét vezette. 1984 óta a Budapesti Tanárképző Főiskola Vizuális Nevelési Tanszékén dolgozik.

139