Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 7-8. szám - Kalmár Ágnes: "Nem tudok más múzeumot, ami úgy nyílt volna meg, hogy nem volt gyűjteménye"

tak ehhez a programhoz, függetlenül attól, hogy képzőművész, kézműves fiatal, szobrász, építész, amatőr vagy pedagógus. Akkor Tokajban mindenki játékot tervezett. Nagy Mari ott tervezte meg a ma már bizonyos értelemben fogalommá vált játéktípusait is, például a vesszőből fonott kiskocsikat, faanyaggal kombinálva. Ez nagyon sikeres program volt. Ezt követte 1976-ban a Csillebérci Úttörőtábor. 1976-ban én már nem gyerek voltam, mert akkor már leérettségiztem, de gyerekkoromból tudtam, hogy a legjobbak mentek a Csillebérci Úttörőtáborba. 1976-ban szakítottak a tábor korábbi programjaival, bár a keretek valószínűleg megmaradtak, például az úttörőnyakkendő, de ott a kézművesek tartották a foglalkozásokat: Vidák István, Nagy Mari, Székely Éva, Dugár János5, aki, ugye, itt lakik Lakiteleken, fazekasmester. Azután Balatonszepezden is, az Etyeki Műhelyben is nagyon korán voltak játékkészítő kézművestáborok és rendkívül sikeresek voltak. Tehát érintetté tudták tenni a gyerekeket, és valószínűleg nagyon nagyerejű volt ez a fölismerés az emberek részéről, és ezért is csatlakozott nagyon sok fiatal. Az ember saját környezetét tudja alakítani, bele tud valamibe szólni, a saját ízlése, kedve, kívánsága szerint alakítani tudja. Meg valószínűleg ezek közösségek voltak, és ennek is hatalmas nagy ereje volt. Nyilvánvaló, hogy ehhez kellettek nagyon erős személyiségek. 1978-ban hirdették meg a Gyermekévet, és 1979-ben hihetetlen sok rendezvény volt ennek szellemében. Például, amibe én bekapcsolódtam, az egy kalocsai nyári tábor volt, ahol a résztvevők együtt dolgoztak Vidák István vezetésével, vesszőből térelválasztó elemeket, egyszerű kunyhókat építettek. Dugár János szabadtéri kemencéket épített, és ez akkor nagyon nagy újdonság volt. Ez a kalocsai nyári tábor hihetetlen nagyszabású volt, rengeteg gyermeket és embert megmozgatott. A Nemzeti Galériában 1979-ben hatalmas játékkiállítást rendeztek, aminek meghatározó része volt ez a kézműves játékkészítő kultúra, a fiatal népi iparművészek játékai.6 Nyílt Gödöllőn és Szentendrén is játékkiállítás, és egymást követték ezek a kiállítások. Ez idő tájt Bánszky Pál megyei múzeumigazgató lett itt Kecskeméten, és az ő gondolata volt, hogy kéne egy intézmény ezeknek a táboroknak és kézműves játékkészítő tevékenységeknek. Az alapgondolat az volt, hogy majd lesz egy kis gyűjtemény, népi játékok gyűjteménye és játékkészítő műhely. De azért ez a kezdetkor nem látszódott ennyire világosan. Már az épület tervezésekor is fölmerült a funkció kérdése, mert egy építész szereti tudni, hogy mit tervez. Én akkor már mint az intézmény jövőbeni dolgozója jártam tervtárgyalásokra. Az előzménye ennek röviden az volt, hogy én nyaranta dolgoztam mindig valahol, és 1976-ban megnyílt a Naiv Múzeum. Hát, ugye, az nagyon nagy újdonság volt, szép volt, és engem is lenyűgözött. Szakdolgozatom témájául a naiv művészetet és gyermekművészetet választottam, és ilyenformán bejártam a Naiv Múzeumba anyagot gyűjteni. Emellett pedig nyaranta dolgoztam teremőrként mint diák. És akkor, '78-ban lehetett már tudni, hogy esetleg létrejön itt egy játékmúzeum, és megkérdezték tőlem, hogy ha létrejönne, szeretnék-e itt dolgozni, mondtam, hogy igen, persze! Nagyon jól hangzott ez. Aztán visz- szamentem negyedévre, és nem tudtam, hogy lesz-e belőle valami. Nem is reméltem. Aztán

5 Dugár János fazekasmester, 1974-ben szerezte meg mesterlevelét. Tagja volt a Fiatalok Népművészeti Stúdiójának. 1975-ben elnyerte a Népművészet Ifjú Mestere címet. Sokféle anyagból készít gyerekjátékokat, különböző szakkörökön és táborokban játékkészítő foglalkozásokat tart. Munkássága egyik kiemelkedő területe a cserépsípok készítése. Számos hazai és nemzetközi kiállítás díjazott alkotója.

6 1979 a játszóházi mozgalom születésének az éve is volt. A Magyar Művelődési Intézet jogelődje, a Népművelési Intézet úgy döntött, hogy nagyszabású kiállítást rendez a gyermekjátékokról. Az ötlet az volt, hogy a múzeumban, a kiállítás tereiben a főként népművészeti ihletésű játékokat meg kellene eleveníteni. Hollós Róbertné, az intézet alapító munkatársa kapta ezt a feladatot. Koncepciójában a játszóházi program nem gyerekmegőrzést ígért a szülőknek, hanem aktív együttműködésre, „együttalkotásra", „együttjátékra" szólította őket. (http://www.ofi.hu/tudastar/hasznos-mulattato, 2012. 04. 24.)

140