Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 7-8. szám - Kalmár Ágnes: "Nem tudok más múzeumot, ami úgy nyílt volna meg, hogy nem volt gyűjteménye"
Kalmár Agnes „Nem tudok más múzeumot, ami úgy nyílt volna meg, hogy nem volt gyűjteménye"- Mesélj, kérlek, az intézmény megalakulásának előzményeiről és arról a közegről, amelyben az intézmény létrejött.- 1979 az ENSZ által meghirdetett Nemzetközi Gyermekév volt. Ez akkor alkalmat adott arra, hogy egy sor, egyébként már talán évtizedek óta lappangó és dédelgetett tervnek teret és helyet adjon. Én, ugye, a saját területemen gondolkodom, a játék területén. A 20. század folyamán legalább négyszer akartak például gyermekmúzeumot vagy játékmúzeumot létrehozni. Persze a szándék mindig más volt, attól függően, hogy a kornak mi volt a gyermekek nevelésére vonatkozó elképzelése. 1914-ben, amikor országos gyermekévet szerveztek, akkor hihetetlen nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy a gyerekeket szemléljék, a gyerekek teljes környezetét, nevelését, tanulmányait, ruházatát, tankönyveit, gyerekkönyveit. Mindent figyelembe vettek. És hát, ugye, ez is több egymást követő évnek, sőt évtizedeknek volt a következménye. Aztán akartak az ötvenes években is játékmúzeumot, aminek az alapja egy akkori gyűjtemény volt. Azután a hatvanas években is megfogalmazódott ez az igény, elsősorban a magángyűjtők részéről, mert magángyűjtemények mindig is voltak, párhuzamosan az európai jelenségekkel, és Európában divat lett a játékgyűjtés. De szerintem ezeket a fogalmakat mind újra kell majd gondolni, tehát, hogy a gyűjtemény mit jelentett pl. a 19. században és mit jelent most. Az UNESCO Nemzetközi Gyermekév tehát 1979-ben volt, de már korábban meghirdették. Ez is egy folyamat volt. Ha a hetvenes évek itthoni helyzetét tekintjük, arról sokat tudunk, mert sokat lehet hallani a tévében, rádióban. Már csak azért is, mert a táncházmozgalom is most ünnepli 40 éves jubileumát. A Fiatal Népművészek Stúdiója1 Kalmár Ágnes (1956) Kecskeméten született. 1975-ben érettségizett, majd rajz-matematika szakot végzett a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán. Ezt követően az ELTE művészettörténet szakán szerzett diplomát. 2008-ban elvégezte az ELTE Művészettörténeti Intézet doktori iskoláját, a doktori fokozat megszerzése előtt áll. 1979-ben a Naiv Múzeumban kezdte muzeológusi pályáját, majd az intézmény megalakulásától, 1981-től a Szórakaténuszban dolgozik. 2001 óta a múzeum vezetője. Fő tevékenysége az első magyar játéktörténeti gyűjtemény létrehozása, a magyar játékkultúra kutatása és közzététele, a szomszédos országokkal való szakmai kapcsolat kialakítása. Közel száz játékkiállítás rendezője itthon és külföldön. 1 Ez az időszak a táncházmozgalom, a népművészet 20. századi felfedezésének időszaka volt. A népzene és néptánc mellett felfedezték a kézművességet is. Nyári táborokban és tanfolyamokon lehetett a különböző kézműves-tevékenységeket megtanulni. A bekapcsolódó művészek a népművészet újrafogalmazásával a hétköznapi tárgykultúrát kívánták gazdagítani. A Fiatal Népművészek Stúdiója, melynek - mások mellett - alapító tagjai voltak az interjúban is említett Nagy Mari és Vidák István, a mozgalmat összefogta és a szakmai fejlődésnek keretet adott. Csoóri Sándor publikálta a Stúdió indulásakor gondolatait, Érték és időszerűség. Jegyzet a Fiatalok Népművészeti Stúdiójáról címmel a Tiszatáj című folyóiratban. (Tiszatáj 1973/8.) Az FNS-ről összefoglaló írás dr. Bánszky Pál: A megújhodó faragóhagyomány című kötetében olvasható. (Kecskemét, 2000.) 138
